Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
148 Mikulik József. Mária lett a gömöri ág. hitv. ev. egyház támasza és 1645-ig alig találunk egyházat vagy iskolát, melyről a grófnő bőkezűen nem gondoskodott volna, nem volt az esperességnek kívánsága, melyet e nő azonnal nem teljesített volna! Csak így történhetett meg, hogy míg hazánk más vidékén az evangélikusok felekezete rohamosan fogyott, egyik főúr a másik után áttért, egyik egyház a másik után ismét róm. kath. lett: addig Gömörben az ág. hitv. ev. egyházak száma folyvást növekedett és még a helv. hitvallás terjedése is gátakra talált. Deresk, Swinjác, Polomka, Hárskút és más egyházak alapítása Homonnay Mária műve és neki köszönhette az esperesség, hogy az esztergomi érsek városában, Rozsnyón, is megerősödött az ev. hit, a jezsuiták itt is úgy mint az esperesség bármely más helységében zárt ajtókra találtak. Midőn 1632-ben Kotay Jakab baloghi lelkész lett az esperes, Fabrici György első-, Danielis Illés pedig másodalesperes: meghagyatott a jegyzőnek, hogy ajánló iratot szerkeszszen az új esperes számára, melylyel aztán két lelkész a murányi várba menesztetett, hogy a megválasztott új főpásztort a grófnő kegyébe ajánlják. Az 1633 évi alakúiásnál már 3 asztalnál tanácskozik és 38 tagot számlál az esperesség, Murányban Piskátor Gábor a magyar és Dutske János a német „várkáplán", míg Hárskúton Lányi György, Bején pedig Bányi András a lelkész, mely adatok a gömöri ág. hitv. ev. egyház emelkedését mutatják. 1634-ben ismét baj van a pactatával, melyet az esztergomi érsek teljes aranyértékben követelt; ez okból 1634 január havában két lelkész a megyéhez küldetett azt felkérendő, hogy a pozsonyi országgyűlésen említse fel az ügyet, mi úgy látszik, jó eredménynyel meg is történt. 1636 ápril 22-én Holy Jakab betléri lelkész választatott esperesnek. Andrássy Mátyás és neje Monoki Anna, ez időtájban szintén nagy pártfogói voltak az esperességnek, fiaik nevelője 1637 ápril 21-én a Csetneken tartott közgyűlésen is megjelent és az esperes engedelmével „Krisztus dicső feltámadásáról" igen szépen (eleganter et venuste) szónokolt. Míg Jákóffy úr megérkezett, bezárattak a vár kapui és mi oda rekedtünk. Majd Jákóffy úr hívott meg vacsorára, ki tisztességesen és fényesen (honorifice et laute tractamur) vendégelt meg bennünket. Vacsora után visszamentünk a hadnagy úrhoz, kinél tisztességes fogadtatás és megvendégelés után megháltunk. Reggel felkelvén Jákóffy úrhoz siettünk, de δ nagysága még akkor fel nem kelt volt, azért vissza kellett térnünk a hadnagy úrhoz, kinél egy óráig mintegy időzvén, Rutkai úr elhozta δ nagyságától az (aláírt) okmányokat. Aztán haza indultunk a Tár kapusának 6 polturával kedveskedvén. (Prot. Schröter 161-162 1.).
