Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Szelényi Ödön dr.-tól: Böhm Károly és a vallásfilozófia
Bőli m Károly és a vallásfilozófia. 125 a világot? mire nézve megvizsgálja a szokásos feleletet, vagyis boncolgatja az Isten fogalmát és arra az eredményre jut, hogy a holt anyagra nézve az istenség a természeti törvények, az emberre nézve pedig Isten = az ész. íme, az előző évben hangoztatott felfogása már enyhül, mert legalább az anyag és ész dualizmusát vallja. Herbart mellett Kant „Kritik der reinen Vernunft"-ját is kezdi tanulmányozni ós fölteszi magában, hofry utána a német idealizmus filozófusaival fog foglalkozni. Úgy Herbartot, mint Kantot kritikai érzékkel olvasgatja; Herbartnál és iskolájánál kifogásolja azt a könnyedséget, mellyel ők a lélektani mennyiségekről beszélnek, holott a lelki élet jelenségeit mennyiségekben kifejezni nem lehet. A matematikának a lélektanban nincsen más szerepe, mint hogy általános szabályokat állítson fel, amelyek azonban csak akkor érvényesek, ha helyességüket a tapasztalat is igazolja. Kantnál felemlíti, hogy neki nincs elég lélektani ismerete és hogy filozófiája negativ jellegű, foglalkozik még a valószínűség próblémájával is, ami beszédes tanúbizonysága annak, hogy a metafizikai kérdésektől a logika felé fordul. Az 1865/66. tanévet követő szünidőben főleg matematikai és természettudományi tanulmányokkal foglalkozott. Az 1866/7-ik tanévben pedig újra Pozsonyban találjuk. Ez évben végleg leszámolt a materializmussal, amint a „Teologiai Önképzőkörben 1886. november 21-én A inaterialisztikas léleknézlet bírálati) címen felolvasott dolgozata bizonyítja, mely nem árul el nagyobb eredetiséget, de felette érdekes szellemi fejlődése szempontjából. Herbart hatása mellett mutatkozik már Hegelé is. A materializmus világnézetét egyébként Holbach (Mirabaud) „Systeme de la nature" c. munkájából ismeri, a németeket inkább Schaller „Leib und Seele" c. művéből. Mindjárt a tanulmánya elején megállapítja, hogy a materializmusnak már az alapelve is ingadozó: maga sem tudja, mi az anyag és e nemtudásra alapítja minden tételét . . . ,,Már pedig ha valahol, akkor a bölcsészetben szükséges az ellentéttől tiszta, logikai úton szerzett szigorú elv, melynek alapján felállhat az erős rendszer". Majd szemügyre veszi a téves alapelv következményeit a „léleknézlef-re és itt külön vizsgálja, 1. hogy mit ért a materializmus a lélek alatt? 2. hogyan magyarázza a lélektani jeleneteket, azaz jelenségeket, funkciókat? vagyis a szubstancialitás és kauzalitás problémáit elemzi ós sorra cáfolgatja a materializmus ismert tételeit. Böhm egyébként itt a herbarti pszichológia álláspontját teszi magáévá. A lélek ') Ez a dolgozat és a következő : (Teizmus és panteizmus) szerencsére megvan örökítve a Teologiai önképzőkör érdemkönyvében. Mind a kettő máig kiadatlan.
