Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

Dévay-tanulmányok. 117 böjtre nézve csak egy lehet a szabály: „semper ieiunat, qui Semper abstinet a peccatis;"

1) egyébiránt pedig úgy itt

2), mint a media. (= adiaphora)*) meg, vagy meg nem tartásában souverain módra és egyesegyedíll csak a gyöngébb atyafiakra való tekintettől korlátozottan kell érvényesülnie a keresztyéni szabadságnak. A második tábla parancsolatai közül nagy súly esik mindjárt a legelsőre: a szülök tiszteletére, amely nemcsak szószerinti, hanem tágabb értelemben is veendő és követendő: „atyánk anyánk nevezete alatt fejedelmönket, előttönk járókat, mesterinket, pródikátorinkat is kell értenönk, és ez tisztesség függ becsületbe, nagy becsületre méltók af fejedelmek, még ha személyekbe gonoszok is; segítségbe ... és engedelembe . . . mert af fejedelemség nincs egyébtűi, hanem Istentűl. ..." Ennek a tiszteletnek mindamellett van határa; t. i. „ha Isten ellen, hit ellen vagyon ap parancsolat, mint evangéliomot ne hallani, szent írást ne olvasni és efféle, köz regulánk vagyon, az Apastalok mondása: Istennek kell inkább engednönk, hogy nem embernek."

4) Azután „ne öllyünk senkit, se szüvönkbe, se szándókonkba, se nyelvönkkel, se cselekedetönkkel," ámbár „ab bűnöst bűne szerónt igazán (azaz törvény folyásával) meg kell büntetniek" a „tiszttartóknak." — Oroznak mindazok, „valakik az ű tisztekben el nem járnak, azért az ű igazokat megvószik"

5) — Paráznaság kétféle van, lelki ós testi: „al lelki paráznaság ah hitetlenség, at testi mással elegyülni . . ." (vagy mást kivánni) . . . at testi paráznaságnak eltávoztatásaért az Isten az igaz házasságot szerzette minden rendbeli embernek, kikbe szüzességnek ajándéka nincsen." A szüzességi fogadalom nem „igaz fogadás," mert: 1. Isten avagy hit ellen van (t. i. üdvösségszerzés a célja); 2. erőd felett van („nem minden fogára fér ed dolog"); 3. atyádfiának előmentóre nincs.

6) — „Hamis tanú ne légy . . . mert tudod, hogy effélék menyországba nem mennek."

7) A (kívánságot tiltó) két utolsó parancsolat végűi a többit is magyarázza, „mert az Isten az ű parancsolatiban nem csak nyelvönket, kezönket, cselekedetönket kévánnya, hanem sziivönket is."

8) 5. Azonban az erkölcsi életnek még olyan emelkedett a szentek tisztasága, a parancsolatok betöltésének még oly teljesnek tisztelete? ') A. 119. (prop. XLV.) 5) A. 121-123. (prop. XLV1II.) 3) A. 124. (prop. XLIX.) 4) K. 44-46. s) K. 48-49. 'ι K. 50-52. ') K. 62. ') K. 53.