Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 92 Síelényi Ödön. Isten akarata nélkül, a lélek csak azt teheti, hogy vakká, holttá válik a teremtett dolgokra nézve, csak ha a földire irányuló szervei becsukódnak, csakis akkor kezd benne világolni az Isten. Ebben a megismerésben csak Isten aktiv, mi ellenben szenvedők vagyunk, a mikor aztán Isten mintegy magához emel. (80, 23; 82, 15; 113, 3; 177, 18; 182, 39). E. lélektanát ós ismeretelméletét itt egyelőre lezárjuk, de a mint már eddig lépten-nyomon metafizikai elemek ötlöttek a szemünkbe, úgy viszont E. ismeretelmélete és lélektana is csak a metafizika hátteréről nyeri teljes megvilágítását, mellyel a dolog természete szerint: a középkori filozófia erős metafizikai jellegének megfelelőleg sokszorosan összeszövődik. Metafizika. A lélektan és ismeretelmélet utolsó szakasza elvezetett bennünket E. metafizikájának a küszöbéig, E. rendszerének fő, de egyúttal legnehezebb részéig. A megismerés végcélja az Isten, helyesebben az istenség megragadása, mert E. különbséget tesz e kettő között. Az „istenség" felette áll a háromságos Istennek, mint tiszta meghatározhatatlan abszolútum, mely egyebek mellett (Gilbertus Porretanus) Philo, a neoplatonizmus, Dionysios Areopagita és Eriugenából ismeretes. Az ember erről nem tudhatja, hogy mi, csak azt, hogy mi nem. (21, 6). (Sajnos, hogy E. nem pontos az istenség és Isten elválasztásában, gyakran vegyest használja). Az Isten legáltalánosabb tulajdonsága a lét, az istenségről ez sem mondható 263, 10. Ezzel nem tagadunk meg az Istentől semmit, mert az istenségben minden van, csakhogy magasabb formában. („Daz ich aber gesprochen habe, got st nicht ein vvesen unde si Überwesen, hie miten habe ich im nicht wesen abe gesprochen, sunder ich habe es in ime gewirdiget unde gehoehet." 269, 3). Az istenség tehát tulajdonságok és működés nélkül váló.

1) Az a kérdés, hogyan származik ebből az abstrakt Egyből a sokaság? Az eleaiak problémája új formulázásban ! Minden előtt E. is kénytelen a legmagasabb egységben különbséget tenni az isteni „lényeg" és a természet között. A lényeg sem nem cselekszik, sem nem szenved, a természet cselekszik, de nem szenved. („Gotlich wesen enlidet noch enwürket nicht aber diu näture würket, aber si enlidet nicht" 191, 19). A természet tehát az istenség (lényeg) kisugárzása, kinyilatkoztatása. Hogyan lesz a természet személlyé? A magára eszmélés útján és akkor mint személyt a természetet atyának nevezzük, aki magát teljesen fölismeri (6, 9) és ebben a megismerésben megszüli a fiát, az igét ') Dorum ist die gotheit in ir selber die unbeweglich einikeit und die uberswebend stillheit und ist ein anfank aller auzfliesung. Jostes i. m. 85.