Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből
Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. J9 vagy látszanak bírni. És akik θ formák és tradíciók mögött nem látják a skót kálvinista népjellem egész gazdagságát, hajlandók átvenni a formákat, és használni azokat állandó értékek gyanánt! A két antagonális elv, mint a centripetáció és centrifugácicó, melyek közül egyik is föltétlen veszedelembe vinné az egyházat, így egységben egy közös elv: az egyháznak mint üdvközösségnek alapelve utján összefoglalást nyer. Ami tehát elvileg jogosulatlan, az egyház egyes funkcióinak különválasztása és függetlenítése, itt gyakorlatilag lehetetlen. Mindezeket tehát itt tárgyalni fogjuk mint egy egységes elvnek megnyilvánulásait. Csak természetes, hogy az elv alkalmazása ós kifejezése egyes korok szerint különböző. Ha a vallásos élet minősége és érteke az Istenfogalomból vezethető le, épenúgy az egyházi élet vezérelve az egyház fogalma nyomán igazodik. Minél világosabban megértjük egy vallásos közösségnek az egyházról vallott elvét, annál nyilvánvalóbb előttünk annak működési iránya. A római katholikus egyház minden inkvizícióját, minden reactionárius hajlamát és minden intranzigenciáját meg lehet érteni abból a dogmatikus felfogásból, melyet az egyházról, mint az Isten országa megvalósulásáról táplál. És valahányszor a prot. egyház közeledett e felfogáshoz, akár az orthodoxia, akár a pietizmus korában, mindannyiszor ennek kikerülhetetlen következménye az egyház munkálkodásában való közeledés volt. Ezt a közeledést bizonyos mértékben szemléljük a skót egyházban is. Knox Kálvin tanítványa volt, de nem bírt dogmatikai és filozófiai meghatározásokban olyan congenialitással, mely biztosította volna az elvi alapokat a gyakorlati munkához. Ő lerakta az alapokat egy bizonyos mertékben, aztán egyházpolitikai és egyházkormányzati kérdésekre adta magát, utána Craig és társai, majd a Westminsteri theologusok a skót gyakorlati érzékkel nem sokra mentek akkor, mikor nem gyakorlati irányelvekről, hanem a vallásos tapasztalat ós filozófiai tudományos elme áttekintő, objektiv ós szigorúan tudományos megállapításainak theoretikus kérdéseiről volt szó. Igaz, a kor sem volt alkalmas ilyen munkára, de tán lehetett volna evvel útját állani az ingadozásnak, mely a skót egyházi felfogásban még ma is uralkodik. I. A század, melyről szó van, Skócia és Angolország életének legviharosabb korszaka. Alig Európában a harmincéves, utána a hétéves háború dúl, mindkettő vallásháború, mig szemben állnak egymással a protestantizmus és katholicizmus, Skóciába alig jut el a szele ennek. Mégis, ez elég volt lángra lobbantani egy olyan tüzet, mely másfél századig 1*
