Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 74 Síelényi Ödön. kegyesség képezte az alapját. Ezt érezte a pápaság is és eleinte ingadozó magatartást tanúsított pl. a begardok és beginákkal szemben, majd később, mikor mégis kénytelen ellenök fellépni, ép XXII. János pápa legalább különbséget próbál tenni az igazhitű ós eretnek beginák között. Csak a feddhetetlen életű és őszinte vallásosságú valdézieket üldözik következetesen, rémhíreket terjesztenek róluk és sokszor a szabad szellemekkel tévesztik össze. Ε szerte ágazó törekvésekkel, hangulatokkal, eszményekkel találkozik össze a tudós Eckehart. Beginák, begardok, valdéziek rendesen tanulatlan emberek voltak, akikre a nyomozó, vallató papok megvetéssel néztek le, mint akik tanulatlanságok dacára mertek a vallás legmélyebb titkairól, a hivatalos egyházi tantól eltérő véleményeket mondani. De most föllép a szentírás magistere a párisi egyetem ünnepelt theológiai doktora ós magas egyházi állásában oly keresztyén tanrendszert állít fel, mely sok pontban érintkezik azzal, amit a hivatalos egyház eretnekségnek nyilvánított. El lehet képzelni, hogy e körökre milyen nagy hatással volt E. prédikációja. Eckehart élete.

1) Tragikus fuvalom csap felénk E. élete képéből. Egy folyvást felfelé lendülő pálya: fokozatosan emelkedő ifjúkor után a férfikorban valósággal az élet magaslatain jár, köztiszteletnek örvend rendje ós a laikus nagy közönség körében, Köln városa és messze vidékek személyiségének varázshatása alatt állnak. És ekkor lecsap a derült égből a villám: heresissel vádolják, pörbe keverik, melynek végét, teljes rehabilitációját már nem érte meg. Az E. név egyébként sűrűn szerepel a régi német irodalomban és különösen kedvelt volt Türingiában a XIII—XV. századokban a papság körében. A mi hősünk is Türingiából származott és valószínűleg 1260-ban született nemesi családból. (Hohenheim) Ifjúságáról semmiféle adat sem maradt ránk. Bátran föltehetjük, hogy legalább 15-ik életévének betöltése után lépett a domonkos rendbe, melynek egyik disze lett Németországban. Szintén kézenfekvő dolog, hogy a szülő városához legközelebb eső kolostorba adták, nevezetesen Erfurtba, a hol annak rendje és módja szerint elvégezte az előirt tanfolyamot. Majd pedig felkereste rendjének németországi „Studium generale"-ját Kölnben. A következő (de némely kutató által kétségbe vont) adat az, hogy egyideig erfurti perjel és türingiai vikárius volt. Ha ez igaz, akkor ennek még 1208 előtt kellett meglennie, mert ép ez évben tiltotta meg az egyetemes káptalan e két hivatalnak egy kézben való egyesítését. Ennél jóval bizto') Lásd a következőkre főleg Pummerer, Büttner, Deutsch és Denifle i. műveit Lásson és Preger adatai elavultak.