Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
Kálvinizmus és demokrácia. 51 restaurációknak kellene nevezni az igazi revolucióval szemben; Kuyper holland theologus szerint pedig a francia forradalom a kálvinizmusuaknak csak torzképe volt. Ami most már a demokráciának, mint állampolitikai elvnek érvényesülését illeti, arra nézve a kálvinizmusnak is az az ideálja, hogy nem szabad születési, vagyoni vagy rendi osztályuralmat létesíteni, hanem arra kell törekedni, hogy egy nemzet és társadalom minden osztályának összes szellemi, erkölcsi és anyagi ereje odáig fejlesztessék, hogy abból semmi el ne vesszen és minden a társadalom fejlődését mozditsa elő. Ezt az elvet azonban nem lehet a tömegek uralmának zabolátlan felszabadításával biztosítani. 1) Az a körülmény ugyanis, hogy valaki véletlenül megszületik, még nem tesz senkit sem képessé és jogosulttá arra, hogy az emberiség sorsának irányításában aktiv részt is vegyen; és itt is, mint egyebütt, a selectio vagy hogy typikus kálvinista kifejezéssel éljek, az electio, azaz a kiválasztás elve az, melynek a legelső sorban is érvényesülni kell, ugy hogy kálvinista alapon, bár az ideál az, hogy lehetőleg minden lélek vegyen részt a saját társadalmának kormányzásában (s ebben más alapon ugyan, de megegyezik a modern demokrácia ideáljával), mégis a reális élettel számolva be kell látni, hogy ez lehetetlen. És valamint az egyház kormányzatában sem vehetnek részt mások, mint idealiter csak a hivők, a jók, az igazak, úgy az állam életében is első sorban azok vannak az Isten örökkévaló rendelései szerint hivatva a kormányzásra. Bizonyos szellemi és valláserkölcsi garanciák nélkül maga a puszta születés még nem adhat jogot senkinek az emberi közösségben, és épen ezért a doktrinär republikánizmus teljesen ellenkezik a kálvinizmus szellemével. Ez pedig még világosabban áll előttünk, ha meggondoljuk, hogy a kálvinizmus és Kálvin ideálja az állami életben eredetileg a theokrácia, azaz az Isten uralma volt. Hangsúlyozom, hogy theokrácia ós nem hierokrácia, mert ez papuralmat jelent és a róm. katholicizmus ideálja. A kálvinizmusó azonban a theokrácia s ezt akkor adta föl, amikor látta, hogy a modern ') Föltétlenül helyesen itél Zepler, amikor a demokrácia és választójogról szólva azt mondja, hogy „demokrácia és általános választójog nem mindenkép a haladás eszközei, vagy épen a legokosabb vélemény kifejezésének előmozdítói. Ellenkezőleg kultura és haladás ellenes irányban hatnak mindaddig, mig a tömegek meg nem állanak bizonyos műveltségi magaslaton" Individualismus in der Partei (Sozialische Monatshefte) 1909. 25 füz. 1697 1. id. Földes Béla : A socializmus. II. 394 a. A doktrinär jogkiterjesztés a mechanikus egyenlőségi elv alapján szerintem mindenütt csak sülyedésre vezet, és mennél műveletlenebb és megosztottabb az a társadalom, melynek minden tagja egyszerre jut hatalomhoz, annál valószínűbb a lehetősége annak, hogy azzal élni nem tud. A demopedagogiának meg kell előzni a demokráciát. 4*
