Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
ICálvinizmus és demokrácia, 49 földi értelemben véve, de a világ kormányzását illetőleg mégis arisztokrata marad, mert a világot nem tömegek, hanem egyes lelkek, a jók, a hősök által viszi előre és kormányozza.') Ez épen az oka annak, hogy a kálvinizmusban valami sajátságos kettősség vonul végig állandóan; egyfelől a teljes demokrácia a földi arisztokráciával szemben, a predestináció hite alapján, másfelől meg az az arisztokratikus vonás, amikor az emberiség kormányzásáról van szó a szellemi és erkölcsi legjobbak által. 2) Ez különben bibliai elv is és Pál apostol is világosan rámutat arra, hogy hivők és hitetlenek nem egyenlők, tehát az ítélkezés, a vezetés, a kormányzás is első sorban az Isten embereinek kezébe való. Azonban főleg az egyenlőség elve az, melyben a modern demokrácia a leginkább eltér a kálvinizmustól. A kálvinizmus ugyanis nem ismer ós nem ismerhet u. n. matematikai vagy nivelláló egyenlőséget, hanem első sorban is csak Isten előtt való egyenlőséget. 3) Meggyőződése, hogy puszta születés, ós így természetjog alapján álló egyenlőség nincs. Az egyenlőség tehát első sorban is nem politikai, hanem egy hatalmas etikai elv, mely a természet által megadott és soha le nem rombolható külömbségek mellett egy magasabb egységbe foglalja az emberiséget, az Istenben és az Isten által. Aminthogy az engedelmesség és az alá- és fölérendeltség, tehát mindennemű „hatalmasságok" rendelése is Istentől származik és isteni parancs, isteni tekintély nélkül sem embertársamnak engedelmeskedni nem tartozom, sem igazi testvériséget irányában érezni nem tudok; az Isten által azonban ') Találóan jegyzi meg Paulsen is, hogy az egyenlőség hirdetése főleg agitáció céljaira nagyon alkalmas fegyver a socializmus kezében, pedig, mint mondja „der Sozialismus konnte und sollte auftreten nicht als die Partei der Gleichheit, sondern als die Partei der Gerechtigkeit , nicht als die Partei einer falschen gleichheitsgierigen Demokratie, sondern als die Partei der moralischen und intellektuellen d. h. der natürlichen Aristokratie." System der Ethik II. 450. ') A nagy Gladstone azt mondta magáról, hogy ő erősen vallja az arisztokratikus elvet és teljesen az egyenlőtlenség híve (1 am a firm beliver of the aristocratic principle ... 1 am out and out inegalitarian). Carlyle szociológiai ideálja volt: „Az emberi értelem örök joga, a hősök arisztokráciája és az engedelmesség t. i. a jobbak alá történő alárendeltség" id. Troeltsch i. m. 673. o. s) Troeltsch : i. m. 64—65. o. Der prädistianische Gedanke zerbricht den Nerv der absoluten und abstrakten Gleichheitsidee der gleichen Berufung aller zum höchsten Werte, des Anspruchs aller auf das höchste Ziel ... Es wird aber auch verständlich, dass das Christentum bei aller radikalen Gleichmachung der Menschen vor Gott, bei aller Hineinwirkung dieser Empfindung in das ganze Seelenleben und alle persönlichen Beziehungen der Menschen zu einander, doch weiterhin auch sehr zurückhaltend ist gegen jede Hineintragung dieser Gleichheit in die weltlichen Beziehungen und Ordnungen, die mit dem eigentlich religiösen Grunde dieser Gleichheit nichts zu tun haben. Tlieol. Szaklap. XI. évf. 4
