Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
ICálvinizmus és demokrácia, 45 mint Amerikában. A legegészségesebbek a viszonyok még Svájc néhány kantonában, ennek azonban, mint egy iró megjegyzi, ott sem a politikai berendezettség, hanem a nép lelkülete az oka. 1) Mert a modern demokrácia sem a szabadságot, sem az egyenlőséget, sem az állam békéjét, sem a közigazgatás zavartalanságát sem a közéletet nem tudta megvalósítani. A modern demokrácia csak ellenzéknek jó egy monarchikus államban, de ha kormányra kerül, rendesen durva tömeguralomba, terrorizmusba siilyed, despotikus lesz. Különösen Franciaország az, ahol a demokrácia csődjére vonatkozólag kitűnő példát találunk. És ez természetes is. Az atheizmus ott a legveszedelmesebb s az atheista szellemű demokrácia tulajdonképen az, ami veszedelmes, mert forradalmi jellegű és igazi, vallásilag megalapozott szellemerkölcsi értékeket nem ismer. Hogy mennyivel egészségesebb, fejlődésképesebb a kálvinizmus demokráciája, azt mindjárt látni fogjuk. Előbb azonban halljuk néhány szemelvényben a modern demokrácia kritikáját. Egy francia író pl. így ír: „Elméletileg, Franciaország demokráciát alkot; a gyakorlatban azonban oligarchiát, a melyet egy bürokrácia szolgál." Egy másik pedig így nyilatkozik : „A nép szuverénitása csak fikció ; a demokrácia hazugság; a politikai hatalomnak a szavazó-lapok által való megszerzése csalétek. Franciaországot a pénzemberek kormányozzák." De különösen erős La Solitaire-ntä egy munkája, mely erre a kérdésre ad feleletet: Mi a demokrácia? amelyben az író többek közt így ír: „A demokrácia nem egyéb, mint a többség zsarnoksága, minden zsarnokságok között a legutálatosabb, mert nem támaszkodik valamely vallás tekintélyére, sem a faj kiválóságára, sem a tehetség ós a vagyon előjogára; csak a számokra van alapítva és álarc gyanánt a népre, mint névre ... a demokrácia csak álruhába öltöztetett arisztokrácia, az abszolutizmus egy formája.'·*) A modern demokrácia nem egyéb mint néhány, egyébként egészséges állampolitikai elvnek a helytelen csoportosítása s mindez a francia forradalom szellemében tovább fejlesztve. Az emberi jogoknak s a népjogoknak olyan magyarázata, melyek sem a hozzájuk fűzött utópisztikus ideáloknak, sem az emberi természetnek nem felelnek meg. 3) *) Hasbach : i. m. 606. o. J) Id. Hasbach i. m. 587. o. ·') Szánt szándékkal kerültem a demokráciának az általános választójoggal való kapcsolatát, nehogy politizálni láttassam. Utólag azonban még sem állhatom meg, hogy a fentebbiekkel kapcsolatban ne idézzem a csodálatos lelkű francia Proudhont, aki bár teljesen önálló irányban, de mégis szociálista volt, és az általános választójogról többek közt így nyilatkozik: ,Saját elveink által vagyunk megverve: le vagyunk győzve, mert Rousseaut és az 1793 legutálatosabb szónokait követve, nem ismertük el, hogy a monarchia a nép
