Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia

ICálvinizmus és demokrácia, 41 hanem a hívőnek Istennel szemben való viszonyára, amikor a közös bűnösség és megváltásra szorultság állapotában Istennel szemben az emberek között levő minden külömbség megszűnik. Nem az egyenlő igényekből, hanem abból a közös állapotból, hogy Istennel szemben mindnyájan méltatlanok vagyunk, indul ki minden nivellálás. Ez az egyenlőségnek keresztyén értelemben vett vallás-szociologiai alapgondolata. Természetes, hogy a kálvinizmus a predestináció előtérbe állításával ezt csak még jobban kiélesítette. Ezért mondja nagyon helyesen Troeltsch, hogy a kálvinizmus szerint ,,az emberek egyenlők Isten előtt, amennyiben mindnyájan bűnösök és amennyiben mindnyájan egyformán engedelmességre vannak kötelezve. Ezzel ellentétben azonban nem egyenlők egymáshoz való viszonyukban, amennyiben az isteni világrend az egymás fölé- és alárendeltséget nein a bűneset következtében, hanem az ember lényegével magával rendelte először."

1) Ennyiben tehát a kálvinizmus meglehetősen arisztokratikus jellegű. De ha tovább vizsgáljuk a dolgot, észre fogjuk venni ugyanily mértékben a demokratikus jellemvonásokat is. Az egyéniség, az egyéni és hitbeli öntudat hatalmas kifejlesztése, a függetlenség eszméje, a minden földi hatalommal szemben való önállóság gondolata sehol sem élt oly erősen, mint a kálvinizmusban és annak különféle mellékhajtásaiban. De ez a szabadság és függetlenség után való vágy még sem válik fóktelenséggé, forradalmi jellegűvé, mert ezt mindig szabályozza az Isten törvényéhez való szigorú ragaszkodás ós lelkiismeretben megkötöttség. Ezért mondja találóan Troeltsch, hogy a kálvinizmusnak már „természeténél fogva egy, a demokratikus és arisztokratikus elemeket egymással összekapcsoló és egymást kölcsönösen korlátozó társadalmi ideálja van."

2) Valami sajátságos, individualisztikus-demokratikus vonás egyfelől, másfelől pedig mégis a tekintélynek és a törvény megváltoztathatatlanságának előtérbe állítása van meg ennél a világnézetnél. Szóval itt egy sajátságos konzervatív demokrácia is lehetséges, mialatt evangélikus és katholikus területen a demokrácia elejétől fogva agresszív és forradalmi álláspontra volt szorítva.

3) A mi most már a nép szuverenitásának kérdését illeti, arra nézve is egészen más a kálvinizmus felfogása, mint a modern demokráciáé. Mert bár a kálvinizmus is elismeri azt, hogy szükség van arra, hogy a nép egyeteme kormányozza a saját életét, azt azonban már nem ismeri el, hogy ez a szuverenitás, tehát maga a hatalom, magától a néptől szár') Troeltsch i. m. 672. o. *) Troeltsch i. m. 132 o. ') Troeltsch i. m. 671. o.