Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság

Lutheri és kálvini vallásosság. 297 A gyermekek a házas élethez tartoznak és pedig sok gyermek. Ezt a házasságkötés liturgiája és ünnepi éneke híven ki is fejezi, mint p. o. Hermann menyasszonyi énekének refrainje eképen : „Gott wolle sie segnen und mehren". A gyermekek nélküli házasságot a nap nélküli világhoz hasonlítja Mathesius. Mennyire távol áll ettől Kálvin, kinek kormányzata alatt gyermeket is lefejeztek, sőt aki gyermekeket szüleik ellen besúgóknak is felhasznált. 6. Do sehol sem nyilvánul annyira a kálvini és lutheri vallásosság közötti különbség, mint különösen a szónak legtágabb értelmében véve a művészet terén. — (Itt szerzőnk egy jegyzetben találóan mondja, hogy a tudomány nincs kötve valamely vallásos alakhoz. De mégis kétségtelen, hogy a lutheránusságnak nincs oly tudományos terméke, mely Kálvin Institutiója, mint mestermű mellé volna helyezhető. Melanchthon Loci-jai csak hasznos iskolai könyv. S a kálvinizmus a XVII. században is főleg írástudomány és egyháztörténet tekintetében messze felülmúlja a lutherizmust. A későbbi korban azonban már alig tehetünk összehasonlítást. Ma a tudományos theológia inkább lutheri mint kálvinista). A művészet a természetnek a lelke (Beseelung des Natürlichen). Ez alapon világos, hogy e téren a lutherizmus toronymagasságnyira fölötte áll a kálvinizmusnak, ha vallásosságának az isteni a természetiben, tehát isten mindenütt jelenvalósága az alapgondolata. Ugyan a kálvinizmusnak is van valamelyes művészete, de ez csak korlátolt alakban mondható övének. a) Előrebocsátok valamit a lutheri természet-örömről, mint művészetének primitív alapjáról s éltető talajáról. Luther természetöröme, a mi sok más mellett reformátori egyéniségének egyik legkedvesebb vonása, az egész lutheránusságra átszármazott, vagy helyesebben: Lutherben klasszikus módon megtestesült az, a mi az υ népe sajátosságának leginkább megfelelt. A természet az isten kertje, a melyben a legkisebb épúgy, mint a legnagyobb az ő bölcsességének ős szeretetének a tüköré. Kálvinnál ugyan ez a gondolat nem hiányzik egészen, de nem játszik nála nagyobb szerepet. A kálvinista a világgal szemben mindig „a harcosnak hangulatában van", a luth. ellenben örül neki, mint isteni remekműnek, habár tudja, hogy ez a világ s annak minden dicsősége elmúlik. Anélkül, hogy csüngne rajta, felhasználja és örül neki. A luth. vallásosság teljesen Jézus természetőrömének jellegét viseli magán, ki a természetnek képeibe és hasonlataiba öltöztette isteni igeit és gondolatait s abban kegyelmes mennyei atyánk kinyilatkoztatását látta, de a ki még többet ajándékozott az embernek s a kit e tarka világnál is jobban szeret. (Márk. 4. 34; Máté 6. 25 s