Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság
292 Dr . Szlávik Mátyás. szót vesztegetni. Loesche joggal mondja: „Ez a rémuralom a konventra emlékeztet". Kálvin itt úgy szerepel, mint Éliás próféta vagy Michelangelo „haragvó Mózese", de mindeneserre mint ótest.-alak. Azt is mondhatjuk : mint prot. nagy Inquisitor a szónak betű szerinti értelmében véve. Az erkölcsi uralom megállapításának eszközei között az „inquirens" is szerepel, mely erkölcsi fegyelmezésnek alapját azok a „privatae monitiones"-ek képezték, a melyeket akkoriban az arra hivatott egyházi tényezők házanként érzület ós életmód kipuhatolása céljából gyakoroltak. A bűnösöket megbüntetésük céljából a világi hatóságnak jelentettek föl. A följelentők büntetési pénzekben részesültek. Még gyermekek is vallhattak szüleik ellen. Havonkint űlt össze bíráskodás céljából az erkölcsi tanács. Még az Institutio is megengedi a biróság előtti följelentést („accusatio aut iudicaria denuntiatio"). Ilyen kémkedés vérében volt Kálvinnak. Béza azt beszéli, hogy már párisi diák korában szigorú cenzora volt társai hibáinak s azért akkuzativusnak nevezték. Azért azonban csodálatraméltó, hogy mit ért el Kálvin e fegyelem eszközeivel. A laza Genf egy nagy kolostorrá alakult át. Hasonlítsuk össze ezzel a lutheri Wittenberget, amelyet Luther lakosainak erkölcstelen élete miatt elhagyni készült. c) A gyülekezet nevelésének valódi evang. eszköze az istentisztelet. A ref. istentisztelet puritán egyszerűsége ismeretes. Az őskeresztyénség egyszerű formáinak átvételével igazolták. A lutherizmus ellenben a maga istentiszteletét a megtisztult római miséből vette ős kezdettől fogva gazdagon átalakította. Hisz a világ Istennek világa s „minden a tiétek", sőt „mindenek Istenországa javára szolgálhatnak". Ezek a különbségek is okai a kifejlődött összeütközéseknek. Hisz az átlagos egyházi ember az egyházi formákon csüng. És Loofs találóan mondja, hogy az úrvacsorai vita hevessége az úrvacsorai szertartás különböző alakulásaiból magyarázandó. d) Az egyházifegyelemhez és istentisztelethez az apostolok óta a ker. gyülekezet szeretetmunkássága, csatlakozik. Azórt az ige és a fegyelemhivatala mellé Kálvin is a : zeretethivatalt („ministerium charitatis"): a szegény- ós betegápolást szolgáló diakónokat helyezi. Lutheri helyeken az u. n. kasztrendezeteket találjuk, a melyek jó kezdet után csakhamar eltűntek. Ezen a ponton is a ref. vallásosságnak nagyobb praktikus érzéke és akaratólete, tehát a világuralom vágya konstatálható. Itt érinthetjük a ref. vallásosságnak szerepót a pietizmusban, a praktikus szeretetszolgálat eme föllendülésében. Bitschl állította föl ezt a tételt, hogy a ref. egyház alkalmasabb volt a pietizmus keletkezésére, mint a lutheri. Azt
