Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században

270 Dr. Ravasz László. gyűjtve és be volt skatulyázva konkordanciákba, realiákba, curiosumok táraiba, lengenderiumokba, Pázmány nagy könyvtára adott anyagot bőven, éles emlékező tehetsége fel is tudta azokat használni, csodaötletessége és irásművészete pedig gondoskodott róla, hogy a példák találjanak és változatosak legyenek. A Gesta Romanorum és más gyűjtemények éppen olyan fontos igehirdetői requisitum volt, mint ma az angol pietistáknál a missziói történetkék, nem is említve, hogy amazok között igen sok művészi alkotás akad, míg emezek legtöbbször egyszerű időtlenségek.

1) Homiletikai szerkesztéstanáról nagyon keveset mondhatunk; annyit, hogy kerül minden iskoláskodást, de azért kortársai között a legjobb propoziciókat és felosztásokat csinálja. Marokra fogja a tárgyát s épen ezért a kezében tartja; neki nem játék a dispositio, hanem fontos eszköz. Tudja, hogy minél élesebb a kaszája, annál nagyobb rendet vág vele s nem tesz úgy, mint a rossz napszámos, vagy a rossz szerszámú ember, hogy mindig csak a kaszáját feni, de nem vág bele fűbe.

2) Legcsodálatosabb azonban a nyelve, ez az ősi, színmagyar beszéd, titokzatos, buja rengetege egy olyan kifejező és nyelvformáló erőnek, amelyhez újra meg újra vissza kellene térnünk, valahányszor meghervadoznak és elfakulnak a mi magyar beszédünk üvegházi csemetéi. Új fordulatok, tőrűlmetszett magyaros szólások, közmondások, bibliai rövidségű és tömöttségű példák, új látásokon nyugvó szemléletek, meglepetésszerű hasonlatok, egymást kergető és viharos feszültségűvé fokozott ellentétek olyan változatos és gazdag képet nyújtanak, aminőre csak a természet képes, vagy az istenáldotta géniuszok. Nyelvtehetsége nem dekorativ, hanem logikai, hasonlataiban találósság a fő s nem a szemlélet esztetikai hatása; nem festői, hanem jelentős; numerusa sem az ezer változatú orgona muzsikája, hanem a hadikürt szaggatott riadozása vagy a pusztai szelek szabad és épen ezért örök természetességű hangjátszása. Talán épen ebben ütközött meg az elegáns Kaprinai, mikor azt mondja róla, hogy a világ legelső szónokai között foglalna helyet „si ad argumentorum soliditatem, ad eximiam, qua pollet, styli elegantiam et copiam, affectus etiam, quibus aspergendis parcior est, ac hodierni temporis plenius artificium adjecisset.

3) Sajátságos, de igaz, hogy beszédei nemhogy veszítenének, hanem egyenest nyernének, ha Magyarország hercegprímása helyett egy vándorbarát mondotta volna el. Pázmány annyira eredeti, hogy csak ő tudta magát igazán jellemezni s ezt meg is tette ») Pld. VI. 274. és Haller J. Hármas história Kv. 1695 II. r. 83. Ebből e szempontból ügyesen elemezte beszédeit Mihalovics Ede i. m. II. p. 116. sq. •) U. o. 126.