Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században

A magyar protestáns igehirdetés a XYXI. században. 267 itt ostorozzad bűnömet, hogy örökké ne ostorozzad,

1) kiált fel, mikor már a végső ítélet borzalmait a lehetetlenségig fokozta. Általában más motívumot, mint a legvaskosabb eudaemonismust nem ismer s bár értékelméleti megjegyzései meglepően mutatják, hogy tudott önértékről,

2) de ez alig volt egyéb nála, mint az aristotelesi tétel átvétele a gyakorlatra való alkalmazás nélkül. Ellenségeink szeretésének mély értelmű jelentését is tulajdonképen csak azzal tudja igazolni, hogy dőreség, őrült választás ellenségeinket gyűlölni, mert nem nekik teszünk vele kárt, hanem önmagunknak : nekik csak bosszantásokra vagyunk, magunknak örök kár hozatot szerzünk. „Ki volna tehát bolond, hogy, egy hegyes tőrt a maga szivén átalverne, hogy más felől egy körömnyuzásnyira megsértené ellenségét" ?

3) Természetes, hogy a szeretet parancsa alul ki vannak véve az eretnekek, akiknek számára még szánalom sincs a szivében, nem hogy szeretet lenne. Velük szemben a testvéri indulat csak eddig a sajátságos concessioig ér: „Istennek csudálatos gondviselése az, hogy, noha a görögök, rácok, örmények, moszkák, oroszok, oláhok ; noha Ázsiának és Afrikának nagy részei, úgymint . . . stb., noha Európának főtartományai tévelygésekbe keveredtek: de nagy részre, megtartották, ami szükséges a keresztséghez és igazán keresztelnek. így, valakik ezek között, a keresztség után, hat vagy hét esztendő alatt meghalnak (minthogy talán harmad része az emberi nemzetnek akkor hal meg), mind üdvözülnek".

4) Ethikai szabályai nem feltétlen érvényűek, hanem az alkalmazkodás törvényei szerint relativok. A bűn elleni küzdelmet hasznosnak ítéli, mert ha mindenki nem harcol ellene, elhatalmasodik és kárt tesz bennünk : tehát a gonoszságot távoztatni kell, intéssel, dorgálással. Azonban „békét hagyjunk az olyan dorgálásnak, mely csak idegenséget szerez ... Ha tudjuk tehát, hogy valaki tudatlanságból más ember jószágát bátorsággal bírja ... és félő, hogy ha megintik, nem használ: tartozunk hallgatni".

5) A profán és szent között élesen különböztető katholikus morál látszik abból a tételéből, hogy „a férjes asszony divisa est; nemcsak arról kell gondolnia, mint találja kedvét Istennek, hanem, hogy mint lehessen kellemetes férje előtt," (VI, 189.) mintha ez a kettő kirekesztené s nem betöltené egymást í Magától értetődik, hogy ez az út a teljes kazuisztikába vezet, amihez Pázmány is elérkezett,

0) bár szelleme a magaslatokon otthonos és el kell ismernünk, hogy ő, jezsuita létére is, a katholicismusnak vallásilag, erkölcsileg nemesebb tartalmát bányászta ki és sehol sem hirdet olyan dogmát, amelynek vallásos, építő tartalmát ki ne aknázta volna és nem hirdetett olyan erkölcsi elveket, amelyekben a jezsuita antimoralismus tudatos ') VI. 25. ») VI. 401. ') VI. 163. 4) VI. 436. 5) VI. 60. «) VII. 483.