Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században

A magyar protestáns igehirdetés a XYXI. században. 263 azt, hogy Középeurópában a hatalmi viszonyok a katholicismust szinte erőszakosan tolták előtérbe s mindjárt megértjük, miért tudtak az ellenreformáció jezsuitái oly meglepő eredményeket érni el. Magyarországon is a teljesen ki nem forrott és a lelkekben még egészen gyökeret nem vert protestantizmust már a XVI. század végén hatalmas erővel támadja meg az időközben öntudatra ébredt katholicismus. Eddig a katholicis· mus úgy viselkedett, mintha jártányi ereje sem lenne. Tűrte a tehetetlenség bambaságával, hogy úgy szétverje a protestantizmus mint valami züllött, puha, gyáva, gyülevészhadat. Szinte megdöbbenve kérdi az ember, hogy hát nem volt akkor egyetlen értelmes ember sem, aki meggyőződésből lett volna katholikus ? Sztárai az „Igaz papság tikörében" maró gúnnyal állítja be a barátot, a püspököt és a pápát, akiknek a protestáns pap a tulajdon beviariumaikból bizonyítja be, hogy latrok, lopók ós szentségárúlók, amire maga a pápa is úgy elkeseredik, hogy bánatában fel akarja kötni magát. Csakugyan valami irtózatos, szinte szenilis tehetetlenség jellemzi azt a katholicismust, amelynek hatalma alul alig félszázad alatt egy egész országot ki tud ragadni néhány lobogó hitű prédikátor. De a XVII. század elején már az anyámaszszony katonából kurucvitéz válik, aki huszárosán vág neki a kissé elbizakodott, megnehezedett és elkényelmesedett protestantizmusnak. Most már ő a támadó és a támadásban az életösztön elszántsága, az alul került ellenfél végső elkeseredése forr, amelyet csak emtet a fokozatosan nyert győzelmek mámora. A Pázmány kalauzára nincs már mennykövük a protestánsoknak : Wittenbergából kérnek kölcsön, s kapnak is — 13 év múlva. 1. Pázmány és Alvinczi. Ennek a katholicismusnak képviselője Pázmány, aki egyszersmind a kor szellemi vezére is. Igazi turáni jellem, akit kálvinista bordában szőttek jezsuita kezek. Csupa ős erő, nyers, hetyke, betyáros, akinek eleme a harc, a portyázás, de azért a maga portáján derült, szíves házigazda, jó kedvű, színes kedélyű bölcs. Meggyőződésében hajthatatlan, indulataiban lobogó, igazáért tűzbe menő ember, nem annyira azért, mert igaz az ő igazsága, hanem azért, mert az az igazság az ő becsületének a kérdése. Filozófiai szárnyalás, mystikus mélység, költői ihletettség majdnem idegen nála : a józan belátás, a törvény felismerése, egyszóval a positivus, logikai elem uralkodik a lelkében Alapjában kritikai természet, mert jobban tud vitatkozni, mint fejtegetni, cáfolni, mint rendszerezni, s ezért volt olyan nagy a kath. polémiában, ahol a kész igazságok megvannak s azokat csak meg kell