Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

A hallei magyar könyvtár

Raffay Sándor. Alias. Menny, föld, tenger csudálkozzál, Nap, hold, csilak álmélkodgyál, Bűnös ember ne szomorkodgyál De vigadozzál! Szűsz Máriátűl Testet vett És az igaz emberséget, Hogy minékünk üdvösséget Szerezne örök életett. Születik Szűsz Máriátűl Szeplűtelen virágh száltűi így küldettik Sz. Atyátül Leszála az magas menybűi. Ez első az Ábrahámnak És amaz szent Ádámnak Isten az mi Attyáinknak Régen igértettet. Alias. Angyali karoknak Dicső királlyának Születésse inneppét Hogy tűrhettuképpen Az kegyelmes Isten Idvösséges idejét Te kigyelmeteknek Megh adta irnetek: Most Isten szent népe Illik mi örvendezzünk, Széppen zöngedözünk Ineklű versekkel. Istennek hivei, Krisztusnak juhai Vigadgyunk tellyes szivei. Az Úrnak kegyelmét Reánk árat szerelmét Hirdessük nagy örömmel. Mert az drága maghot, Kirül Isten szólt volt Mi első szüleinknek Az Paradicsomban, Hol örök halálban Mindnyájunkat értenek: Végre elbocsátván, Menybűi leszólítván Megh adá híveinek. Bethlehem városában Az barmok Jászolában Alázatossan szállá, Ez szent születésén Chrísztus érdemében Ti is részesüllyetek, Sokszor Egóssógben, Virrágzó életben Ez szent napot érjétek. Tellyes buzgósággal Áhitatossággal Mi is szentelhessük