Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

A hallei magyar könyvtár

24*3 Raffay Sándor. vagyonát a magyar diákok segítésére hagyta. A harmadik dr. Temlin Mátyás orvosé volt, aki 1749-ben 400 tallért hagyott magyar ösztöndíjra. A porosz minisztérium 1831 okt. 17. és 1890 aug. 14-én kiadott rendeletei e három alapítványt, amelyeknek mai értéke 70000 márka, egyesítette s kamataiból évenként egy-egy magyar tanulónak 300 nál nem kevesebb, 500-nál nem több márkából álló stipendiumot adat. Ugyancsak ebből az egyesített alapítványból fizetik ki a kezelési díjakat, a 30 márkára rúgó viatikumokat, és két könyvtárosnak járó 45-45 márkát és pl. a múlt évben a könyvtár kiadásaira 6648 márkát. Azt hiszem, s úgy is értesültem, hogy az alapítvány kamataiból a katalógus költségeinek fedezésére is lehetne valamit fordítani. Azt azonban szorgalmazni kellene, hogy a két magyar könyvtárosi állás a végrendelet értelmében visszaállíttassék, mert az alapok jövedelméből még az egyetemi őrnek is jut egy harmadik tiszteletdíj. Viszont azonban a magyar könyvtárosok az illetékes főiskolák hatóságai részéről köteleztessenek a könyvtár gondos lelkiismeretes kezelésére és rendbentartására. Ε végből jó volna, ha a könyvtárosokat a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának is bejelentenék. II. Kutatásaim közben a Ms. 52. jelzésű könyvben, amelyet 1701. okt. 20. Nicolaus Privigyei Nob. Pannon, látott el dátummal s amely Favonius variarum rerum címet visel, irodalomtörténetileg is érdekes leletre bukkantam. Ez a könyv különböző levelek és köszöntők mintagyűjteménye. Az első része latin, a második része német nyelvű kéziratokból áll. Közben azonban a 27., 28., 29. és 30. leveleken (csak a levelek és nem az oldalok vannak számozva) valamint a 32. levélen is néhány magyar verset találtam, amelyek egyik része 1686-ból, a 32. levélen lévő két vers pedig 1688ból származik. Ε verseket, néhány elmosódó szó kétséges olvasásától eltekintve, az akkori írásmód pontos utánzásával leírtam s érdemesnek találom közzétenni. Megjegyzem, hogy a versek leginkább folyó írásban vannak feljegyezve, de a sorok kezdetét legtöbb helyen nagy kezdőbetűk jelzik. Hogy a megértést megkönnyítsem, itt a verseket lehetőleg a mai nyelv formáiban közlöm. Amennyiben azonban a megértést nem zavarja, a régi formákat megtartom. A versek az eredeti formában a Múzeumok ós Könyvtárak értesítőjében jelennek meg.