Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

Hit és tudomány. 231 igazságokat, az erkölcsös emberi cselekvés törvényadó igazságaiként, minden emberrel közölje. Ez a közlés pedig, — az érzéki hajlamú emberek lelki és erkölcsi kiskorúságánál fogva, csak olyanszerfi nevelői módszerrel eredményes, amilyent a gyermekek nevelésénél is követnünk kell. Ez a nevelői feladat a vallott elveknek és követett eljárási módoknak annál következetesebb egyöntetűségét kívánja, minél nagyobb az igazságok közlésére alakult szervezet. Másképpen van a tudománnyal. Míg a vallás a testet is a lélek szolgálatába állítja, addig a tudomány az ismerettel is inkább a testet szolgálja. Ε szerint a tudomány az ember érzéki hajlamainak kedvez s mint ilyen önmagától művelődik. Dicsősógvágy, nagy gazdasági siker reménye, a közönséges erkölcsi kvalitású embert mindenesetre sokkal inkább sarkalja munkára, mint az önmegtagadás a testi gyönyörökről való lemondás. Épp ez érzékies természeténél fogva azonban a tudomány nem rendelkezhetik a vallás szervező erejével. Ez erő hiányában pedig a társas életre született ember társas lelki szükségeinek a kielégítésére sokkal kevésbbé alkalmas. A vallás tanainak a hitterjesztós népnevelői fegyelemével járó megrögzödése mindenesetre gyakran hatalmas gát az emberi szellem továbbfejlődésében. Ez az akadály azonban nem a vallásos igazság belső lényegében, hanem köznapi népszerűsítésében gyökerezik. Ε tekintetben a tudomány helyzete sem sokkal kedvezőbb a vallás helyzeténél. Ha mégis, a tudomány igazságai kapósabbak, ez onnan van, hogy könnyebbek, — de egyszersmind kisebb értékűek. Befogadásuk az értelemnek s kivált az akaratnak kisebb erőfeszítését igényli; de aztán kevésbbé jótékonyak. A vallásos magaviseleti ós tanegység érdekében folytatott üldözések az igazságnak tagadhatlanul sok, idő előtt sarjadó csiráját irtották ki. De csak olyan csirákat irthattak ki, a melyek a lelkekben való meggyökerezésre megfelelő életerővel nem bírtak. Bármily fájdalmas és káros is az igazság elnyomása, mikor a hirdetett, de nem általánosítható világosabb igazság a kevésbbé tökéletes, de a tömegek közkincsévé tehető igazság uralkodó elterjedését akadályozza : akkor az elméleti veszteség ellenére is az emberekkel az tesz főbb gyakorlati jót, aki az elmét felzavaró koraszülött igazságot elnyomja. A vallásban ez is az erősebb fegyelmezési képesség egyik tulajdona. De miért nem oly hatásos a vallási fegyelem a tudomáy fejlesztésére is, mint a vallási igazság népszerűsítésére ? Ennek egy külső és egy belső oka van. Külső oka az a körülmény, hogy a fegyelem csak a meglevőre, az általánosan elfogadott tanokra támaszkodhatik. A tudomány fejlesztése ellenben épp a létesítendővel való kísérletezést követeli.