Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. J9 sokét Calvintól Bellarminig. A keresztyénség egész hittanát adja az efézusi levélhez irt magyarázataiban. Mint a glasgowi egyetem principálisát hívják haza Saumurból, hol egyetemi tanár volt, igehirdetésében buzgó, de sohasem rajongó presbyterianizmus tükröződik. Livingstone talán a legrokonszenvesebb személyiség a skót igehirdetők közül e korban. Nagy tudománya mellé (folyékonyan beszélte a syr, chald, zsidó nyelveket, olvasott arabúi, járatos volt a francia és olasz nyelvekben, korrigálta a biblia latin fordítását), nemes, buzgó szív csatlakozott. Igehirdetői technikája mesteri lehetett, azt mondják róla, hogy a szomszéd falukból több mértföldre elmentek meghallgatni, és beszédére egy alkalommal 600, máskor 1000 lélek tért meg. Negyven éven át ő volt a skót covenanterek kedvelt szónoka, az ő nevéhez fűződnek a skót vallásos megujulás ez időbeli emlékei. Mégis különös, hogy az a lánglelkü fanatikus a saját bevallása szerint „nem emlékszik, hogy meg tudna jelölni egy időt a megtérése idejeül, vagy olyan időpontot, amikor rendkívüli módon leveretést, fölemelkedést érzett volna." Halálos ágyán úgy nyilatkozott, hogy életében az egyedüli békességet a Jézus Krisztus predikálásában találta. Cameronnak, ennek a heves, szinte gyűlöletig menő buzgóságú embernek ajkáról órák hosszat hallgatta a nép az igét, müközben „csöndes sírással zokogott." Igehirdetői modora aggressziv, pathetikus, személyiségében, mint mindegyikben közülük van valami aszketikus, prófétai. Még egy embert, akiről már szóltunk, s akit itt mint igehirdetőt kell pár szóval méltatnunk, ez Rutherford Sámuel. Mint st-andrewsi professzor egész seregét hozta létre a különböző munkáknak, melyekben mind az arminianizmus, antinomizmus, vallásszabadság mételyei ellen tör ki. Maga nem is csoda, ha nem tudta mi a mások szabadsága. Levelei és prédikációi erőteljességben szinte fölülmúlják a Lutheréit, az eretnekek és anglikánok ellen hirdetett pusztító dühe pedig ma is égeti az olvasó lelkét három század viharán keresztül. Nagy előnye volt kiváló képzettsége, erős intellektusa, és jó gyakorlati érzéke, melyekkel épúgy otthon volt Aquinoi Tamás kötetei, mint az egyszerű gyülekezet között. Bailleivel és Gillespievel ő vezette az egész forradalmat, maga a végletekig menő harcot, Bailleia. békét és kiegyezést prédikálva. Mikor haldoklott, 1661. márc. 28-án így szólt, „ez az éjszaka be fogja zárni az ajtót, és megerősíti horgonyomat a fátylon túl, és elmegyek alvás közben reggel 5 órakor." És úgy lőn. Prédikációi három kötetben adattak ki, ezenkívül levelei holland ós német fordításban jelentek meg. „Néha két embernek tűnik föl — mondja egyik életírója — az egyik a leveleiből: heves, törekvő, világmegvető, mint aki egy láthatatlan arc folytonos szemléletében van elmerülve, 1*