Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

216 Dr. György J. fölött nem az okosság és pártatlan igazság ül bírói széket, az okosság és igazság tekintélyét a hívőkből is kiöli. Erkölcsileg a militárizmusnak az a létföltétele, hogy magaviseletünknek irányt szabó érzéseinket, gondolkozásunkat és akaratunkat az emberbecsülő, segítésre kész szeretet helyett olyan halálos gyűlölet fogja el, amellyel inkább készek vagyunk felebarátaink életén átgázolni, mintsem velők békésen megegyezzünk. Egyszóval, öldöklő harcokra csak halálos gyűlölet ragadhat. És viszont az öldöklés, mit a vérengző harcok okoznak, a halálos gyűlölet átkos indulatait oltják a sértettekbe. Politikailag a militárizmus létföltétele a henye, fegyveres jogi anarchia a munkás jogi rend helyett. Ahol vannak közmegegyezéssel hozott törvények, együttes akarattal létesített bíróságok és a birói ítéletek végrehajtására rendelt rendföntartó szervek, ott lehetséges, ott van jogi rend. Ott az érdekek összeütközéséből származó jogviták fölött nem a brutális erő, nem a hadi szerencse változó véletlene, hanem a megfontolt okosság, az érdek, a cél nemessége dönt. Habár a hágai állandó nemzetközi bíróságban dereng a hajnala annak a boldogabb kornak, mikor a nemzetek nagy sérelmei fölött is az ököl helyett az okosság dönt: mindamellett ma még mindig az államok belső jogéletére is átragadó anarchia, a fegyveres önkény az uralkodó. A jogi rendnek ez a hiánya utalja a nemzeteket arra, hogy valóságos vagy képzelt igazukat egész armadiájuk fegyveres erejével keressék. Az ilyen jogkeresós azonban minden alkalommal ismét csak inkább meggyökeresíti az anarchiát, mert a levert fel bosszú- és becsvágyát a leveretós mindenkor fölkorbácsolja. Azért a megtorlásra ösztönzött gyöngébb állandóan arra törekszik, hogy vereségének a gyalázatáért súlyosabb csapással fizessen vissza. De mindeneknél kézzelfoghatóbb a militárizmusnak önmagától, — hidrafejként — hatványozódva megújuló veszodelme a közgazdaság terén. Gondoljuk csak el, hogy a világ összes nagyobb államainak az évi hadiköltsége meghaladja a nyolc ezer millió koronát, — a magyar állam egész államháztartási költségének az ötszörösét! Az összes államoknak hadi célokra szánt összes évi kiadása pedig tízezer millió koronánál több. És milyen arányban állanak ezek a szédületes kiadások a más, különösen lelki célokra fordított kiadásokhoz? Az Egyesült-Államok sem bel sem kül ellenségtől nem félhet, népe a békésebbek közé tartozik, következőleg annyira agyon fegyverkezve nincsen, mint az európai hatalmak. Jó lesz hát példának itt is az Egyesült-Államok. Az Egyesült-Államok 1910. évi költségvetésében a szárazföldi és tengeri haderő kiadása 1400 millió koronát,