Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

214 Dr. György J. dollárokat fizetnek: a közgazdasági forgalom mindenkor a tőkésnek ad előnyt. Mert a tőkés az ő nagy vagyoni tartalékjaira támaszkodva és jobb iskolázottságtól s szélesebb látókörtői segítve, általában állandóan képes a munkapiacon a munka árát annyira lenyomni, az árúpiacon ellenben a termelvények árát annyira fölemelni, hogy a tőke hozama nagyobb arányban gyarapítja a tőkét, mint ahogy a munkás munkabér-fölöslegéből esetleg megindúlt tőkeképzés haladhat előre. S ha a munkás gyűjt is némi tőkét, az a nagy tőkék pusztító versenyében, a legelső gazdasági válság idején, megsemmisül s a bukott önállóság ismét a tőke kelletlen szolgálatába szorúl vissza. Ugyanazzal a természettudományos világfelfogással tehát, amellyel a munkások a személy, a munkás győzelmét remélik a munka eszközei, a tőke felett, a tőkések viszont egyre megközelíthetlenebb és ellenállhatlanabb hatalmat szereznek a munkásosztály felett. Következőleg az anyagelvű Marxistaalapon a társadalmi probléma teljesen megoldhatlannak bizonyúl. Eszerint az anyagelvű világfelfogás, míg egyfelől vagyonos és vagyontalan osztályt egyaránt eltávolított a régi hit régi erkölcseitől, addig másfelől e két osztályt egymással kibékíthetlen harcba állította. A természettudományos felfogás és a militárizmus. Emberek, akiknek kemény a szive s gyönge az elméje, a munkások bérküzdehneinek könyörtelen módszerén és haszonleső célján gyakran megbotránkoznak ugyanakkor, amikor talán egy véres külháborút helyeselnek. Valóban, alig tagadható, hogy azok a nem egyszer vad gyűlölködéstől izzó kegyetlen iudulatok, melyek számos bérküzdelem harcterét föstik embervérrel, inkább illenek az emberben az állathoz, mint az istenhez. De ne feledjük, mennyivel gyűlölködőbbek, mennyivel kegyetlenebbek, mily összehasonlíthatlanúl vérengzőbbek azok a harcok, melyeket nem a nemzetek szerény, névtelen munkásai, de az államoknak hatalomban, fényben pompázó nagy „nemesei" indítanak más népek ellen. Egyénileg is, melyik a súlyosabb gonosztett: az-e, ha a munkás jobb megélhetés biztosítása érdekében leteszi a munkaeszközt s mindaddig föl nem veszi, míg munkaadója nem hajlandó bevételének a munkás által teremtett s a munkást illető részéből kevesebbet vonni el a munkástól, mint amennyit azelőtt elvont? Vagy az-e a súlyosabb gonosztett, ha azok, akik nem a létfentartás szükségétől, hanem a hatalmi körök, dicsőségük, dús vagyonuk nagyobbításának vágyától indíttatva, saját céljaik elérése végett más, ártatlan, békés emberek