Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből
16 Imre Lajos. formát, és ez talán az episcopalizmussal folytatott küzdelméből ered. Néhány ilyen jellemvonás ép ebben a periódusban volt a skót lélekbe írva, és mélyen égett benne az üldözések között." 1) Ugyané lapon másutt szól: „A kálvinizmus illett a skót jellemhez. A kálvinizmus a puszta észhez appellál, bár néhány pontban érinti az érzelmeket is. A föld, mely annyi metafizikust termelt, alig elégedhetett meg a plausibilis, de íilozófiátlan arminianus, rendszerrel. Az arminianizmus az érzelmekhez szól, elvei közül, sok ép erőszakot követ el az értelmen. A skót intellektuálizmus a kálvini reformációt'fogadta el, mint a törvény és rend apotheosisát." Nyilvánvaló, hogy Cunninghamot félrevezette az orthodoxia és intellektuálizmus kapcsolata. Mi tárgyaltunk, csak egy igen kis, bár a legjellemzőbb fejezete a skót egyháztörténetnek, de mi ebben egyáltalán nem tudjuk fölfedezni, hogy megvetne minden külső formát. Nem tudjuk azt sem megérteni, hogyan követelheti Cunninghani a skót népjellem számára azt, hogy „nem elégedhetik meg a plausibilis, de íilozófiátlan arminianizmussal." Hiszen a skót nép életében sohasem volt filozófus nép, viszont a kálvini dogmarendszer egy cseppel sem filozófikusabb, mint az arminianizmus. Hogy pedig a fanatizmus megnövekedése nemcsak a történeti viszonyoknak tulajdonítható, nyilvánvaló abból, hogy állandó fanatizmus kiséri végig a skót egyház történetét. Azt pedig Cunningham is elismeri, hogy a „babonaság és rajongás hallatlan módon megnőtt a covenant idejében." 2) Erre mutat a Bourignon Antonia esete is, mely ugyan már a XVIII. sz. elején ütötte föl magát, de magán viseli a forradalom bélyegét. A quäckerekhez hasonlító heresisnek még a papok között is akadtak védelmezői, még a zsinat a négy már befoglalt heresis közé (popish, arian, socinian, arminian) nem iktatja és papi esküt nom statuál ellene. A fanatikus inisticizmus terjedésére és föntmaradására kitűnő szolgálatot a felföld lakossága tett, amelyet még ma is a legelmaradottabb állapotban találunk. A hegyvidék e lakói vadak, babonások, bár természetesen sok jellemző vonást őriztek meg természeti állapotukból. Meglepő olvasni naiv, gyermekes babonáikat, melyek a mythosoknak és polytheismusnak a világából maradtak fönt. Népszokásaikat részben Ramsay gyűjtötte össze, 3) közülük hadd idézzünk egyet, mely arról szól, hogy az elhunyt fölött a hozzája legközelebb álló szokta tartani a verses búcsúztatót (coronach). Egy ilyen ') Cunningham i. m. II. k. 49. 1. ') I. m. 4«. 1. 3) John Ramsay-Alex. Allerdyce: Scotland and the Scotsmen in XVIII. cent. London lS8á.
