Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
Jézus messiási tudatának kialakulása. 191 sajátosságával befogad, még esetleg azokat is, akik Krisztus ellen, Isten ellen küzdöttek, s így bűnt követtek el; mivel ezekben az őszintén küzdőkben is feltámadhat a jobb Én: csak egynek nincs ez országban helye, annak, aki az ő benne érvényesülő jobb Ént megtagadja, az δ benne létező isteni szellem ellen küzd, s így jobb, szent meggyőződése ellenére cselekszik. A ríos τον ανΰρωπον ezek szerint az igaz életet és üdvöt kezdetben az érzületben megalapozó, s szenvedés útján végre a világ fölött győzedelmeskedő, s így az igaz életet és üdvöt az egész világra kiterjesztő, s így Isten országát megvalósító igaz ember. Igaz emberré azonban csakis úgy válunk, ha Isten teremtő ereje alapján a mibennünk létező jobb Én, a mibennünk létező isteni győzedelmeskedik, az összes mibennünk létező energiákat assimilálja; ha mi is azzá válunk, a minek Krisztus is vallotta magát egyszer bizalmasai, s akkor midőn a kocka el is volt vetve ellenségei előtt is: Isten fiaivá!! Krisztusban ez az istenfiúságnak tudata első fellépése alkalmával megvolt: ezért nevezhette magát igaz embernek kezdettől fogva. S azért nehogy az istenfiúságot félreértsék, nehogy ő benne zsidó Messiást lássanak: ezért kerülte az istenfiúság címét s nevezte önmagát kizárólag és egyedül ember fiának. Az emberfiúság ezek szerint a synoptikusoknál nincs semmifele vonatkozásban Jézusnak praeexistentiájával. A synoptikusi Krisztus nem fölülről jött le, hanem alulról szállott fel, hogy így mint az igaz életnek és üdvnek elve itt a földön, az egész világon a belülről kiépülő Isten országát dicsőségesen megvalósítsa. A synoptikusoknál nem arról van szó, hogy ki az az igaz ember, hogy honnan jött stb., hanem hogy mit tett az élet és üdv országa megvalósulása érdekében. Üdvtörténet!, valláserkölcsi jelentőségű az ember fiának elnevezése s nem úgy mint János evangeliomában metaphysikai, Jézus praeexistens állapotával összefüggő. 1) *) Csak néhány szóval kívánok János evangéliomára kitérni. János evangélioma szerint — amint láttuk — Jézits praeexistens Isten. — Midőn hússá vált, a bírt dicsőségről lemondott. Ο tényleg nem volt az Embernek, hanem Istennek a fia, s így e kifejezés emberfia nem is illik bele a Jánosi evangéliomba. Mégsem kerülhette ki a Jánosi evangéliom ez elnevezést, mivel a köztudat szerint, nevezetesen a synoptikusok szerint is kizárólag ezt használta magáról Krisztus. így János evangéliomának nem maradt egyéb hátra, mint az, hogy e szó használata alkalmával is nem az emberfiúságot, hanem az Istentől, az égből való származását hangsúlyozza. — Evangéliomában 5, 1 8-től mint amely helyen a jobb codexekben csak vtos áll — eltekintve csak 11-szer fordul elő a νϊός τον ávVgúnov; (l, s 5. 3, I S. l t. 5,„. 6, „.„.„. 8, J S. 12, „. M. 13, „) ellenben a ι ίός τον Seoii és a vele azonos vlös 27-szer. Ε 11 hely közül három az ember fiát praexistensnek tűnteti fel.
