Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Könyvismertetés - Vincze Sándortól: A gyermek vallása
155 Könyvismertetés. megállapítjuk a Jézus személyiségének örök vonásait, ez a ker. hittan. A második fokon az egyháztösténeten keresztül jutunk el hozzá, ki ma is mint cél áll élőttünk és ez adja a ker. erkölcstan törvényeit. Az anyag helyes földolgozásának és átadásának feltétele a gyermek ismerete. A nevelőnek minden egyes gyermeket ismernie kell. Az érzéki tendencia vagyis a bibliai történetek fokán a módszer kizárólag a szemléltetés, az elbeszélésekben, a személyiségre helyezendő' a súly. Az értelmi tendencia vagy egyházt. fokon a módszer szemléltető, de rá kell mutatni az eszmék harcára, a személyiségek belső világára. Ebben a korban a vallásos nevelésre irányuló egyesületek alakítása jogosult, de szem előtt tartandó, hogy ezekben a személyiség nevelése a cél. Ennek a kornak a végén az ifjú előtt tisztán áll világa s ezért szerző ide a 16 — 17. évre kívánja tenni a konfirmációt, amit feltétlenül csak helyeselnünk lehet. Mert gyakorlatilag bármily nehéz legyen is ez ifjúságunk vallásos nevelésének már szervezetlensége, sőt hiánya miatt, ez nem ok arra, hogy e fontos cselekmény értékét illuzóriussá tegyük. Az észtendencia fokát az önértékű vallásosság jellemzi. Az egyén e fokon szigorúan tudományos tárgyalásmód által megérti, hogy amit eddig nevelőitől nyert, formájában lehet mulandó, de tartalmában örök. A vallástörténelmen keresztül eljut a ker. értékelés abszolút voltához, amivel adva van a ker. hittan. Azután végig vezetjük a protestantizmus történetén, az orthodoxia, pietizmus, racionalizmus korán, megismertetjük vele Schleiermachert, Haeckelt, Nietzschét, a materializmust, de elfogulatlanul s úgy, hogy ő Ítéljen. És ekkor az ifjú meg fogja érteni, mit kell cselekednie, mint önértékű személyiségnek s ez lesz a ker. erkölcstan alapvetése. „így neveljük igaz keresztyénné és igaz protestánssá a gyermeket. Lehet, hogy nem hódol vakon az egyháznak és nem nyugszik bele abba, hogy lelkiismerete fölött az legyen a legfelsőbb forum, de ha protestáns egyházról van sző, az egyháznak ez célja nem is lehet. A mi meggyőződésünk szerint az egyház csak létforma, csak eszköz, melynek értékét csak a személyiség adja. De ez a személyiség csak addig maradhat annak keretén belül, míg az szabadságát és önértékét szociális formáknak nem akarja alája rendelni (107. o.) t t. Talán kissé hosszasan foglalkoztunk e munkával s nem mindenütt mutattunk rá tévedéseire. Ám, ha fejtegetései ellen itt-ott tehetünk is kifogásokat, a fődologban egyetértünk vele. Vallásos nevelésünk sürgős reformokat kiván. Parancsolóan követeli ezt az egyháznak, mint vallási intézménynek nevelői kötelessége, de lótfentartása is. Örömmel kell fogadnunk azért minden olyan munkát, mely komoly tudományos alapon foglalkozik e kérdéssel és csak sajnálnunk lehet, hogy szerző e mun-
