Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 9 kellett, a nép el volt ragadtatva a lord protektor önmegtagadása által és a deista templomromboló ós egyházellenes párt alól ki volt húzva a talaj.

1) Skóciában ezalatt újra szakadás áll be. A resolutionisták a király visszahívása mellett vannak, a remonstransok ellene kezdenek izgatni. Természetesen mindkettő egyházi keretekben, vallásos jelszavak alatt. Mégis a többség az első párthoz csatlakozott, ami a protesterek részéről a legelkeseredettebb vitákra adott alkalmat. A resolutionisták a nemzet intelligenciáját hódították meg, vezéreik Baillie és Henderson, nem csoda, ha ki voltak szolgáltatva a nép gyűlöletének. Baillie írja egy levelében: „Az ország állapota igazán kétségbeejtő. Legjobb emberei vagy elvonultak, vagy lefejeztettek." Cromwell halála után a restauráció kérdése még aktuálisabb lett. A szakadás teljes vonalon megtörtént és az ingerültség kölcsönös volt. Az izgatás különösen a protesterek által folyt teljes erővel. Minden más kérdés háttérbe szorult az egy mellett, melyből — híven a skót népjellemhez — vallásos kérdést csináltak. Burnet így adja meg a kor vezetőinek képét: „A protesterek nagyobb kegyben állottak a nép előtt. Beszédeik hevesek és féktelenek. Az úrvacsorát havonként kívánják, de a gyülekezet felét visszakergetik, hogy nem érdemes rá, sokszor senkit sem kaptak méltónak s így az űrvacsoraosztás szünetelt. A sacramentális böjt idején beszéd beszédet követett, naponként 8—10 óra hosszat. Az úrvacsora celebrálásakor ez az egész napot lefoglalta, ilyen esetekben 8—10 pap szolgált egyszerre, mert a nép a szomszéd falvakból összesereglett úgy, hogy a cinteremben voltak kénytelenek tartani az úrvacsoraosztást." A kor protestereinek képét csak egyetlenegy alakban fogjuk bemutatni és ez Ratherford Sámuel. Igazi typusa a remonstransoknak. Heves vérű, tüzes. Emésztő gyűlölet ól benne az uralkodó és a kath. egyház iránt, mely vad elkeseredéssel párosul látva hazája veszedelmét. Világnézete sötét, mint azoké az embereke általában. Meggyőződése egy ószövetségi prófétáé: a népet bűneért látogatja Isten, kínok törvényét elhanyagolták; de a próféta vigasztaló ereje és megujulást hirdető szava nélkül. Ajka csak vádat és átkot szór ellenségeire, a megbocsátás és szeretet evangéliumát nem ismeri. Kitűnő szónok, hevével, művészi fogásaival elkápráztatja és magával ragadja az embert, beledobja a keserű önvád és marcangoló lelkiismeret furdaláséjjelébe, hogy ott mondhassa neki: bűneid büntetése ez. Prédikációi ós levelei valóságos dithyrambok, a vallásos, de nem keresztyén szellem kápráztatóan tömör, erőteljes, de megdöbbentően vádló termékei, ') Burnet i. m. 23-24. 1.