Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
A gőmöri ág. hitv, evang. esperesség története. 133 gekkel bibelődni rá sem ért; és végre az összeköttetés a korán lutheránussá lett Szepességgel. Gömör vármegyének jórészben német lakosai ugyanis a szepességi sokadalmakat szorgalmasan látogatták, bányatermékeiket Szomolnokon váltották be és nem egy szepességi ember űzte Gömörben a bányászatot. A hitjavítás egyszer megindulván, feltartóztatlanul haladt előre, az 1523 évi LIV. valamint az 1525 évi IV. törvénycikk, amelyek a lutheránusok kiirtását és megfenyitését rendelik el, ép úgy papiroson maradtak mint az 1548: XI. tc., mely a sacramentáriusok — kálvinisták — kiűzését parancsolja. Nevezetes jelenség a történelemben, hogy a nagy eszmék gyökeret vernek, a változás, melyet előidéznek, meghonosul: ha a világi hatalom még oly erővel síkra is száll ellenök; és még nevezetesebb az, hogy az isteni gondviselés a nagy változások számára előre ós szinte észrevétlenül egyengeti az útat úgy, hogy aztán általános elterjedésüket a máglya és szurony sem képes megakadályozni. Ki mondja meg, mikor vette kezdetét a Megváltó evangyélioma ? mikor a „merész barát" tana, mely minden ember számára egyaránt feltörte a tudomány és kutatás hét pecsétét? mikor a nagy francia forradalom, mely a nópjog ós népszabadság eszméivel ingatta meg a korhadt trónokat? A természetben nincs ugrás, de a történelemben sincs és én meg vagyok győződve arról, hogy a „szabadság, testvériség, egyenlőség" nagy szavaira is a Megváltó Krisztus tanította a franciákat és ha Luther Márton ki nem csavarja a papok kezéből a kiváltságot, melynél fogva a tudományos ismeret és kutatás kizárólag az ő közökben volt: Camille Desmoulins sem ismeri a három nagy igét. Igen, a történelemben sincs ugrás. Gömörben is látjuk, hogy a hívok többsége észre sem vette a lassan és fokozatosan beállott nagy változást és róm. kath. plébánosnak nézte, ki már az evang. tanok szerint tanított, szónokolt és egyik szertartást a másik után hagyta el! Az egyházak még külsőleg róm. kath. plébániák voltak ugyan, de valósággal már Luther tanainak hódoltak ; az evangyéliom igazsága már meghódította a kedélyeket, jóllehet itt-ott több-kevesebb megmaradt a régi sallangból; mert az újítás nem rohamosan, sem egyszerre, hanem lassan, fokozatosan, minden erőszakos felforgatás nélkül, — de annál biztosabban ment végbe. Nem valamely hatalmas kényúr vérengző fegyvere, hanem a meggyőződós és felvilágosítás küzdött az evang. tan mollett és én valószínűnek tartom, hogy épen a gömöri plébánosok voltak azok, kik Kechéti Márton veszprémi püspök ós Bebek Imre fehérvári prépost példáját követve Luther tanait hirdetni kezdték, ós megnősültek: mert csak úgy érthető, hogy Gömörben „minden apostol nélkül" oly hamar és oly korán gyökeret