Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Raffay Sándortól: Pilátus cselekedetei

Nikodéraus evangélioma. 119 Mint egy eszelős ugrott fel ós jajongva ment végig az utcán. Asszonyok is követték őt: Márta, Mária Magdaléna és Salome és több szűz. De János is vele volt. Mikor a nóptömegbe belekerültek, az „istenanya" így szólt Jánoshoz: „Hol az én fiam?" „Ott látod őt, mondá János, akinek töviskoszorú van a fején, kezei pedig össze vannak kötve." Mikor ezt az „istenanya" meghallotta és őt meglátta, elájult és hanyatt esett a földre és ott feküdt sokáig. Az asszonyok pedig, akik követték, körülállták őt és sírtak. Mikor aztán magához tért és felkelt, nagy hangon így kiáltott: „Uram, fiam, hova lett a te alakod szépsége ? Miért kell látnom, hogy ilyeneket szenvedsz!" így szólva, felhasogatta körmeivel az arcát és verte a mellét. „Hova lett, úgymond, az a sok jó, amit Júdeában cselekedtél? Mi rosszat tettél a zsidóknak?" Mikor a zsidók látták, hogy így kesereg és jajong, odamentek ós elkergették őt az útról. De ő nem akart elmenni, hanem ott maradt és mondá: Engem öljetek meg előbb, ti törvényt tipró zsidók!" Akkor az u. n. Koponyák helyére jutottak, amely kődarabokkal volt telve ós ott állították fel a zsidók a keresztet. Azután levetkeztették Jézust, a ruháit a katonák vették magukhoz és felosztották egymás közt, reá pedig vörös köntöst adtak, aztán fölemelték és a napnak hatodik óráján keresztre feszítették. Azután két rablót is vittek oda, egyiket jobb, másikat baloldalra. Akkor az „istenanya" megállott ós odanézve nagy hangosan kiáltozott mondván: „Fiam, fiam!" Jézus feléje fordult és meglátván Jánost ő mellette, aki a többi asszonyokkal együtt sírt, így szólt: „íme a te fiad!" Azután Jánosnak mondá: „íme a te anyád!" Az (anya) pedig nagyon sírt és mondá: „Azért siratlak fiam, mert igaztalanul szenvedsz, hogy a törvénytipró zsidók kínos halálra adtak tégedet! Mi lesz belőlem nélküled? Hogy fogok én nélküled élni? Miféle eletem lesz nekem? Hol vannak a tanítványaid, akik azzal kérkedtek, hogy veled együtt halnak meg? Hol vannak azok, akik tőled nyertek gyógyulást? Miért nein segít senki rajtad? És felnézve a keresztre, így szólt: „Hajolj meg kereszt, hogy átkarolva megcsókoljam a fiamat, akit emlőimen mintegy vendégként tápláltam ón, aki férfit nem ismertem. Hajolj meg kereszt, meg akarom ölelni az ón fiamat! Hajolj meg kereszt, hogy a fiamtól mint édes anya elbúcsúzzam!" A zsidók ennek hallatára odamentek és elkergették őt·, meg az asszonyokat és Jánost mosszire. Azután Jézus nagy felszóval így kiáltott fel: „Atyáin ne ródd fel nekik ezt a bűnt, mert nem tudják, mit cselekszenek!" Azután azt mondá: „Szomjúhozom!" A katonák egyike tüstént odafutott s egy spongyát vévén, megtöltötte