Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 102 Síelényi Ödön. valót bírja a kedélyben, érzületben ős akaratban. Akiben ellenben Isten nem belső birtok, hanem aki kivül keresi, az éppen nem birja. Hogy ez lehetséges legyen, sok buzgóság, odaadás és bensőnkre való felügyelet kívántatik. Ezt pedig nem tanulja meg az ember világkerülős által, hanem az életben] állva kell megtanulnia azt, hogyan kell keresztül törve a dolgokon bennök az Istent megragadni; e célból belső magánosságra kell szert tenni. Mivelhogy az embernek sokféle munkában kell részt venni e földön, meg kell tanulnia birni Istent minden dologban, minden ügyben, minden helyen. (543- 551.) . . . Nem egy úton juthatni Istenhez, hanem mindenki a maga módján és érte senkit sem kell lenézni . . . (Man sol mé ahten der liute wíse, das ist ein guotiu andäht unde versméhe niemannes wíse. (562.) A nemes emberről szóló sermo, mely hozzá van kapcsolva a „Göttliche Tröstung-hoz," a belső lelki (új) emberről szól, aki több fokon át fejlődik az örök élet felé. Az első fok az, midőn az ember a jó ós szent emberek példája szerint él. A második fok az, hogy már nem tekint külső előképekre, hanem önállóan magához az isteni igazsághoz siet. A harmadik fok, midőn Istennel oly szorosan össze van kötve a szeretet által, hogy tűrhetetlen ránézve mindaz, ami az Istentől idegen. A negyedik fok abból áll, hogy mindinkább erősbödik a szeretetben, minél fogva minden szenvedést örömmel magára vesz, az ötödik fok, hogy csendesen pihen a kimondhatatlan bölcseséggel való érintkezésben, a hatodik fok végül, midőn az ember a tökéletesség fokára jutott és teljesen átformálódik az Isten képmásává: Isten fiává lesz. Ezen túl nincsen magasabb fokozat, ezzel el van érve az örök nyugalom és boldogság. (Strauch 41—51.)

1) Elértünk tehát a célponthoz, előttünk van az igazságos, erkölcsös belső embernek a képe, aki által a teremtmények visszatérhetnek az abszolutumba, aki ily értelemben igazán a „teremtés koronája," az összes teremtmények ura. Az emberen keresztül folytak ki (űzgeflozzen) a teremtmények és ő általa megy végbe visszafolyásuk (widerfluz) (183, 7.) Sajnos, az ember és a teremtmények e sajátságos viszonyának az ecsetelősót E. elmulasztja, mint sok egyéb részletkérdést is. ') Ugyané műben találjuk a következő érdekes mondatot: nu sprechent die meister, das, so man bekennet die creaturen in ir selber, das heisset ein abentbekentnusse, unt da sieht man die creaturen in bilden etlicher unterscheide, so man aber die creaturen in got bekennet, das heisset ein morgen b<?kenntnis unt alda so schouwet man die creature ane alle underscheit unt aller bilden entbildet unt aller gelicheit entglichet in dem einen, das got selber ist. Strauch 48. Önkénytelenül Fechner »Tagesansicht és Nachtansicht«-ja jut eszünkbe.