Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből
92 Imre Lajos. Természetes, hogy, mint előbb említettük, ez állásfoglalás tulajdonképeni főelve a kath. egyház erkölcsi és műveltségi állapotára vonatkozott. Itt, mint akkor Európában mindenütt, ez vajmi gyönge lábon állott. Az ellentét még jobban szemlélhető, ha meggondoljuk, hogy az alsó és felső papság örökös harcban álltak egymással ép az előbbiek életének kvalifikálhatatlan aljassága miatt. Ámbár persze egyik sem volt jobb a másiknál. Egyik zsinaton (Aberdeen 1549.) maga a zsinat kérte az aberdeeni püspök ő lordságát, hogy „kötelezze a papokat gyalázatos életük elhagyására, a nyilvános concubinatustól való tartózkodásra, s legyen jó, mutasson jó példát nekik, elbocsátván magától azt az úri hölgyet (gentlewoman), kivel él" 1). Csak ez elég, hogy ne is szóljunk apapi jövedelmek egy kézben való öszpontosításáról, a zarándokhelyek, processziókkihasználásáról. Az ugyanazon évben tartott „generál Convention" a legkiválóbb püspökök (Kennedy — Edinburg; Hamilton — St. Andrews) vezetésével tesz ez ügyben lépéseket, kijelentvén, hogy az eretnekség oka a korrupció, a profán erkölcstelenség, s a papok óriási tudatlansága. Követeli a papoktól, hogy ne éljenek paráznaságban, küldjék el így született fiaikat; leányaiknak hozományát ne az egyházi vagyonból fedezzék, öltözzenek illedelmesen, borotválkozzanak meg, ne éljenek világi módon. Maga a parlament kétszer hoz ilyen értelmű végzést. Az elsőt 1540-ben, mikor kijelenti, hogy „az egyházi emberek gazsága és rossz magaviselete ... az ok, miért az egyházat és egyházi embereket kikacagják és megvetik." Ugyanezt megerősíti kilenc évvel később, az eretnekek, rendetlenkedők elleni eljárás elrendelésével, és a „balladák, énekek és istenkáromló rigmusok" eltiltásával 2). Ez utóbbiak pedig nagy számmal vannak. Lindsay, a király barátja udvari színjátékokban teszi nevetségessé a papságot, melyek trágár és sokszor undorító történeteit még VI. Jakab is meghallgatta. (A papingo panasza; Kitty vallomása; Szatíra a három rendről). A nép mysteriumokban és népjátékokban örökíti meg papjai gáláns kalandjait, mely mysteriumok eredetileg vallásos igazságoknak és szentek legendáinak ízléstelen ábrázolására szolgáltak. A papság nem volt képos megakadályozni őket, bár zsinat ós parlament egyként kezére jártak ebben, de még ha ezt megakadályozta volna is, nem fojthatta volna el a nép ajkáról kitörő pajkos nótákat. Csak egyet közülük: l) Cunningham: The Churchhistory of Scotland. 1882. I. K. 206. 1. s) Story: Church of Scotland. Past and Present. IV. K: Macgeorge: Relation of church and State.
