Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Révész Imrétől: A legújabb Kálvin-kép

A legújabb Kálvin-kép. 87 coniunctas — hivatkozva), hogy „amikor Kálvin Istenről beszél, érezhetni. hogy csak az emberrel, az ember üdvössé­gével foglalkozik; viszont amikor az emberről szól, érez­hetni, hogy csak Isten és az ő dicsősége foglalja el minden gondolatát. Egész anthropologiája nem más, mint theologia, egész theologiája nem más, mint anthropologia." (138. o.) 1) A theo- és anthropocentrizmus ellentéteinek ilyen maga­sabb, gyakorlati egységbe foglalása (ami különben valamennyi reformátor theologiájával közös vonás) Kálvin vallásos egyéni­ségének egy harmadik vonására vezet bennünket át. Ε har­madik ugyan teljességgel az előbbi kettőben alapúi, azoknak folyománya; de mert a legújabb Kálvin-képből különös éles­séggel épp ez emelkedik ki, megköveteli, hogy külön is megemlítsük. Egy metafizikai fóelvekből levezetett, dialektikailag megépített, zárt, szigorú theologiai rendszer bizonyára nem tűrne meg magában belső ellenmondásokat, nyilvánvaló anti­nómiákat: legalább is a mestere nem egykönnyen volna hajlandó annak az elismerésére, hogy megakadnak benne ilyenek is. A Kálvin theologiája — akármennyire is állítsa a köztudat az ellenkezőt az ő rideg, könyörtelen „vaslogiká­járól" — tele van ilyenekkel. S ezt természetesnek hisszük. Ο merőben lélektani, tapasztalati alapon dolgozik, nem meta­fizikát konstruál. A legfőbb forrás, ahonnan merít, a saját egyéni vallásossága. Ez a vallásosság pedig — mint minden gazdag, teremtő élettel teljes vallásosság — mélységeiben szünetlenül termi önmagából a rejtélyes ellentéteket, a talá­nyos paradoxonokat. És az energiáját nem ez ellentétek kibé­kítése, nem e paradoxonok megoldása fogja adni, hanem a bennünk rejlő folytonos lélektani feszültség, amely hatalmas gyakorlati, erkölcsi erőkre váltódik föl. Ebben az egész Kálvin­képen végesvégig húzódó vonásban lüktet leghevesebbon és a legközvetlenebb, legmegejtőbb erővel a vallásos egyéniség élete. Tapasztalati módszerének a koronája az, hogy ezeknek az ellentéteknek az egész rendszerében nyitott szemmel, szántszándékkal helyet ad, és pedig alapvető helyet. És a theologus gyakorlati vallásos érdekeiről mi sem erősebb bizonyság, mint az, bogy ez ellentétek eldialektikázására távolról sem törekszik, sőt az ebbeli hiú erőlködésektől óva inti a gyarló emberi elmét: hanem igenis minden módon rajta van azon, hogy felszabadítsa és gyakorlatilag értékesítse a *) A lutheránizmussal szemben való ellentít η ni/in annyira ΠΊΠΗΒ70Τ·ν»η1' mir.» υνηΛαΐ jiisaDD psychologiai különbségekben keresendő. Ε különbségek mélyreható, közös alapja egyfelől a lutheri vallásosság passziv­érzelmi, másfelöl a kálvininak aktiv-voluntarisztikus jellege (33 skk.) A Tissot franciásan szellemes ötlete szerint „Luther mintha azt mondaná; Credo ergo síim, mig Kálvin: Aijo, ergo credo" etc. (34. ο.)

Next

/
Thumbnails
Contents