Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: A vallás téves és igazi hivatása

A vallás téves és igaii hivatása. 75 Különösen nekünk, a reformáció gyermekeinek kellene ezt az igazságot mindig szemünk előtt tartanunk. Nincs ellenszenvesebb valami, mint ha a szabadelvűség, a felvilágosultság hangoztatói nem tudják a más nózetüeket türelemmel elviselni. A protestantismus mostani térvesztésének egyik okát egy tőlünk kitérő intelligens hívünk abban jelölte meg, hogy ha már formákhoz és dogmákhoz ragaszkodó, egymástól reverzálisokat követelő, állásokért kitéréseket kívánó, türelmetlen vallási közösség tagja is tud lenni az ember, akkor inkább legyen a r. kath. egyházé, amely legalább múltjával és elveivel nem jut ellenmondásba, amikor szeretetlen és türelmetlen. A reformáció története mutatja, hogy mihelyt a protestantismus letért az eredeti elvi alapról, s amikor theoretikus vitákba bocsátkozott, tüstént elveszítette a közönség rokonérzését. A magyar protestantismus hanyatlása összeesik a hitviták korával, a miknek kezdete a felekezetekre való szakadás volt. Ma ismét a hanyatlás korszakában sínlődünk s ma ismét oly éles a felekezetieskedés közöttünk, amilyen se nem hasznos, se nem méltó a reformáció híveihez. Ma még az azonos felekezet kebelén belül is mindenütt éles ellentéteket teremtenek a különböző irányzatok, amelyek mindenike az egyedüli igazság és egyedüli jogosultság igényével lép fel S ma erős törekvését találjuk a formák ós dogmák szigorú elhatárolásának, ami pedig a roformáció egyházában merőben jogosulatlan. Jogosulatlan azért, mert a reformáció hitelveken és nem formulákon indult meg és áll s erejét sohasem a nagyon is laza formákhoz való ragaszkodásából, hanem az életre való komoly hatásából merítette. Tehát mindenfelől csak az életre jutunk. Ami nem tud az életre hatni, az nem is életrevaló. A theoriák is csak akkor értékesek, ha az élet igazolja őket. Nagyon szép az a rajz, amelyet Kidd a vallásoknak a nemzetekre és azok művelődésére gyakorolt befolyásáról fest. Megcáfolhatatlan érvekkel bizonyítja be, hogy a protestantismus társadalmi értéke aránytalanul nagyobb, mint a katholicismuső. A protestantismus egyinéségeket nevel, azért .válik mindenütt a haladás és a kultura tényezőjévé. Akik a vallás ellen törve a protestantismust is hajlandók elejteni, azért teszik ezt, mert a \

Tallásnak s a protestantismusnak az életre való eme hatását felismerni nem tudják. Ok-e a hibásak, vagy mi? Ok csak abban hibásak, hogy általánosítanak s a protestantismusban rejlő hatalmas társadalmi erőket nem kutatják fel. De mi meg abban vagyunk sokkalta hibásabbak, mint ők, hogy ez erőket fel nem fedjük s azok birtokában az élet irányítását kezünkbe nem vesszük. Itt van pl. a társadalom ujjászülésének hatalmas gondolata.