Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Bothár Dánieltől: Lethenyei István

I-ethenyei István. 45 Emericus Zvonarich Concionator Chepregiensis. Pasco oves Christi nectare, regno iriimicos nerus. Tullius eloquii Cicero páter et Plató quodam In scripto referunt talia verbo suo. Non solum nobis nati sumus, ast sibi partém Patria nostri ortus vendicat atque locat. lllius et partém tribuunt nostrique parentes, Cum nostris iunctis foedere amicitiae. Tu quoque (commemorans animo dicterion hocce) Non sinis incassum dona latere űei. Nam prodesse tuae patriae, charis et arnicis Moliris, studiis non sine laude tuis. Quandoquidem nostrae fidei sermoni politos Hunniaco articulos exhibet iste liber Te mediante tamen, nec non ducente Magistro Pneumate conatus, hic labor aptus erit. Ultima non laus est tóti inseruire saluti Huinani generis sedulitate gravi Commoda quanta feret labor hic non ulla referre Lingva potest, igitur fama perennis erit. Haeresi archarum quoniam nunc dogmata ficta Et vafri errores iam reteguntur eum. Hocce laboré potes merito has inrumpere voces Sic sine Aristarchi iudicioque loqui. Nectare Oves Christi Pasco, Regno ac Inimicos Nerus invadant depopulando Dei. Pascis oves Christi revera dulcibus escis, Aethereo et potas nectare et Ambrosia. Nam tua scripta docent regni mysteria cunctos. Quae via, quae ratio sintque salutis habent. Vive igitur nobis Emerice affinis in aevo Hocce diu incolumis, commoda plura ferens. Ε munkára azután sok mérges irat jött Pázmány részéről az evangélikusok ellen. Először is megtámadta Haffenreffer munkájának fordítását, mire védi azt Nagy, rágalomnak bélyegzi Pázmány érveit és cáfolja őket. Pázmánynak most megint erre kell felelnie és még 1614-ben, Rómába való utazása előtt Szyl Miklós álnév alatt „Csepregi mesterség" cimű munkáját adja ki. Erre ismét, 1615-ben Zvonarich Imre ós Nagy Benedek felel „Pázmány Péter pironsági

u-val, melyre Pázmány már 1616-ban a „Csepregi szógyenvallás"-sal ad választ. Azután mindkét fél elhallgatott, de a kivánt célt, amely csak a meggyőzés lehetett, nem érték el, hanem ahelyett hogy közeledtek volna, mindig jobban ós jobban távolodtak egymástól. A reformátusok közül, kik Pázmány Kalauza ellen síkra