Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Könyvismertetés - Szlávik Mátyás dr.-tól: Hunzinger Theologie und Kirche

Könyvismertetés. 317 politikai vagy históriai és korántsem elvi kérdések választják el a mai dogmatikusokat egymástól. Nélkülözzük a dogmatikában a consensust. A históriai és ismeretelméleti kritika s agnosztikus korunk szkepszisze bizonytalanná tette dogmatikánkat. Még a pszichológiai és pszichopathológia is döngeti annak kapuit. Ezekkel az árnyalatokkal szemben meg kell védenünk s ha kell visszahódítanunk a dogmatika eminens egyházi és tudományos jellegét. A dogmaellenes keresztyénség* ideálja utólérhetetlen. A meglazult hitbizonyosságot és hitvalláshűséget erősítenünk kell egyházunkban s itt nagy feladat vár épen a dogmatikára. Hit nélküli theológia „ist ein Unding." Egy elvadult historizmus csinált tabula rasat hitigazságainkból. A valódi ker. hitismeret fejlesztésében még nagy feladat vár a modern positiv theológiára. A dogmatikai szkepsziszt modern ismeretformákkal a szilárd ev. hithűségnek kell felváltania. A következő tanulmányban az éleslátókörű és erős hitű szerző a theológia és az egyház viszonyát vizsgálja. Tétele az, hogy az egyháznak theológiai, s a theológiának egyházias jellegűnek kell lennie. Köztük a viszony kölcsönös sőt szükségképi s mai, anomális ellentétük viszás állapot. A theológia az egyház számára volt. Atyja az egyház hite s anyja a tudomány. Mai feladatunk az egyház és a theol. tudomány synthesise, mert akár az egyházi, akár a tudományos jellegnek helytelen értelmezése kárára van az egyháznak és a theológiának egyaránt. A mai theológia a kijelentést az észre, a természetfelettit az immanenciára, az üdvtörténetet a vallástörténetre redukálja s ezzel megtagadja a fejlődés fogalmának helytelen értelmezésével a keresztyénség absolutságát. A theológiának eme mai rationalizálása legfőbb oka az egyháztól való elidegenedésének, holott a kettő teljesen egymásra van utalva. Ebben az irányban is, a theológia egyházi és tudományos jellegének synthetikus kiépítésében, nagy feladat vár szerző szerint az erlangeni Hofmann szellemében induló modern positiv theológiára. Vissza kell hóditanunk a theológia valódi egyházias és tudományos jellegét. Az utolsó tanulmány valóságos „programm"-a jövőnk egyházi és theol. életmunkásságára. Jól mondja a szerző, hogy az egyház fundámentoma, gyökere és forrása az isteni kijelentés s a Krisztusban való közösségi hit és vallás. Ez a hitvallás az egyház élet és közösséget alkotó ereje. A reformáció is mint egyházujitás ilyen hitvalláson épült fel. A theológia kezdettől fogva egyházias jellegű tudomány, vagyis a tudományosságnak synthesise, a melynek igazi fokmérője a dogmatika. A mai theológia, mint Harnack „ A keresztyénség lényege" című műve igazolja, lényegileg históriai jellegű, s arra az állapotra vezetett az u. n. vallástörténeti iskolában, a mit az érdemes szerző „Entdogmatisierung des Christentums"-nak nevez. Sőt Bemoulli mai csak általános, és nem keresztyén vallástudományról beszél. Ennek természetes