Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Lapszemle - Raffay Sándortól: Zeitschrift f. d. wiss. Theologie

314 Lapstcmie. eredetét és értékét bírálja. Azt mondja, hogy Cicero Prr. Qu. Ligario cimü beszédében ez a mondás, mint Caeser mondása áll. Minthogy pedig az első keresztyének Jézust minden lehető módon párhuzamba igyekeztek állítani a világbirodalom urával, a római császárral, ezért adták szájába ezt a mondást is, amely azonban ebben a formájában nem Caesar, hanem Pompejus mondása volt. Nestle szerint ezt a mondást nem tekinthetjük Jézusének. Nestle Eb. (Maulbronn) Von den lateinischen Übersetzern der Evangelien cimen azt vitatja és bizonyítgatja, hogy a latin codexekben nem egy kéz munkáit találjuk, hanem hogy némelyik codex igen sok töredék összetűzéséből állt elő. Freitag (Prausnitz) Kritische Anmerkungen zu den Pastoralen und zum Epheser- und zweiten Thessalonikerbriefe cimen azt vitatja, hogy ezeket a leveleket nemcsak nem Pál irta, hanem hogy még csak páli környezetből sem származhattak. Pál apostolnak egy esetleges spanyolországi útját szerinte semmiféle komoly adat nem igazolja. Bultmann R. (Marburg) Das religiöse Moment in der ethischen Unterweisung des Epiktet und das Neue Testament cimen két füzetre terjedő hosszú tanulmányt közöl, amelyben Bonhöffer Adolfnak a „Religionsgeschichtliche Versuchen und Vorarbeiten" cimü vállalatban 1911-ben megjelent munkáját veszi bírálat alá és igyekszik Epiktetnek az Űjtestamentomhoz való viszonyát az ő megyőződése szerint helyesebben megállapítani, Weinel H. (Jena) Der Talmud, die Gleichnisse Jesu und die synoptische Frage cimü cikke voltakép védelem Fiebig ama támadásával szemben, melyet az a Talmudnak az ujtest. irodalomra s nevezetesen a Jézusnak tulajdonított példázatokra gyakorolt befolyása tárgyában irott munkájában Jülicher, Weisz J. és Weinel ellen tett. Weinel hangsúlyozza, hogy a Talmudnak korán sem volt Jézus hasonlataira és példázataira olyan nagy befolyása, mint azt Fiebig elfogultan állítja. Fiebig csak másodsorban támadta Weinelt, aki csak Jülichert egészítette ki. Jülicher ugyanis azt az elméletet állította fel, hogy minden egyes példázat egy-egy alapgondolatot akar megvilágosítani s igy nem pusztán képesbeszéd, vagy éppen allegória, hanem csattanóval biró hüvelye egy nagy elméleti igazságnak. Weinel csak hozzátette, hogy a példázatok eredetisége vagy kölcsönzött volta dolgában nem szabad egy másutt is feltalálható mondás alapján dönteni, hanem csakis abból a szempontból, hogy elárulja-e valamely parabola egy későbbi időszak tendenciáját, vagy nem ? Weinel kimutatja, hogy Fiebig semmi ujat sem mond ezekkel szemben s hogy különösen a Talmuddal mit sem tud magyarázni. Ε cikkre Fiebig P. (Gotha) a következő füzetben Jesu Gleichnisse im Lichte der rabbinischen Gleichnisse cimen azt feleli, hogy Jézus eredetiségét elvitatni nem kívánja, de azt állítja és bizonyítani tudja, hogy Jézus korának rabbinistikus beszédmódját, a képiesen szemléltető beszédmódot használja. Példázatai ejmellett