Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

302 Raffay Sándor. „Fiam, mondd el az emberiség ősatyáinak és a prófétáknak, hogy amikor halálra váltam, hova küldöttelek tégedet ? Set igy szólt: „Próféták és patriarhák halljátok: Atyám, Ádám, az első ember, amikor halálos betegségbe esett, elküldött engem, hogy könyörögjek az Istenhez a paradicsom kapuja mellett, vezettessen el engem egy angyallal a könyörület fájához és hozzak olajat, megkenni az én atyámat, hogy fellábaljon a betegségből. Igy is cselekedtem. Imádságom befejeztével hozzám jött az Úr angyala ós mondá: „Mit kívánsz Set? Atyád betegsége miatt olajat kérsz, amely a betegeket lábra állítja vagy pedig olyan fát, amely ilyen olajat csurgat? Ilyent most itt nem lehet találni. Eredj, mondd meg atyádnak, hogy a világ teremtésének befejezésétől számítva 5500 esztendő múlva, eljön a földre emberré válva az Istennek egyszülött fia s ő keni majd meg ilyen olajjal és támasztja életre s úgy őt, mint a tőle származókat vizben ős Szentlélekben mossa meg és akkor meggyógyul minden betegségből, de most ez lehetetlen". Mikor ezt a patriarhák és a próféták meghallották, nagyon megörültek. 4. (20.) fejezet. Mikor mindnyájan ilyen nagy örömben voltak, odament a sátán, a sötétség osztályosa ós igy szólt a pokolnak : „Te telhetetlen falánk, halld meg amit mondok: A zsidók népéből valami Jézus nevű, magát Isten fiának mondotta. Ezt emberlótében a mi közreműködésünkkel a zsidók keresztre feszitették. Most hogy meghalt, te vagy arra rendelve, hogy őt ide bezárjuk. Mert én tudom, hogy ember ő és hallottam, hogy maga mondotta: „Halálosan szomorú az én lelkem!" A felső világban is, amikor együtt ólt a halandókkal, sok kellemetlenséget okozott nekem, mert a hol csak szolgáimat előtalálta, üldözte őket ós akiket én bénákká, vakokká, csonkákká, bólpoklosokká vagy más efféle nyavalyássá tettem, azokat a puszta szavával meggyógyitgatta ós mikor ón sokakat már a temetésig juttattam, azokat is a puszta szavával ismét megelevenítette." A pokol így felelt: „Hát annyira hatalmas ez, hogy a puszta szavával megtehette