Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

Nikodemus evangéliumának II. része, vagy Krisztus poklokra szállása. 1. (17.) fejezet. — Mit csodálkoztok azon, szólt József, hogy Jézus feltámadt? Nincs ezen semmi csodálni való ! Hanem az csodálatos, hogy nem egyedül támadt fel, hanem sok más halottat is feltámasztott, akik sokaknak megjelentek Jeruzsálemben, akik közül, ha senki mást nem ismernétek is, Simeont, aki Jézust magához fogadta ós az ő két fiát, akiket szintén feltámasztott, ezeket bizonyosan ismeritek. Mert nem régiben temettük el őket, most pedig, úgy látszik, megnyíltak ós üresek a sírjaik, ők maguk pedig élnek és Arimatiában időznek. Odaküldtek hát embereket és az ő sírjaikat nyitva s üresen találták. — Menjünk Arimatiába, mondá József és keressük fel őket. Akkor felkerekedtek a főpapok Annás, Kajafás, József, Nikodémus és Gamaliel s velük együtt mások is, elmentek Arimatiába és ugy találták, amint József beszélte. Imádkoztak tehát és megcsókolták egymást. Azután azokkal együtt Jeruzsálembe mentek és bevezették őket a zsinagógába, lezárták az ajtókat, középre helyezték a zsidók ősi törvénykönyvét és igy szóltak hozzájuk a főpapok : — Esküdjetek meg Izrael Istenére, az Úrra és igy mondjátok meg az igazat, hogyan támadtatok fel és ki támasztott fel titeket a halálból? A feltámadt emberek erre a kereszt jelét vetették az arcukra és azt mondták a főpapoknak: — Adjatok nekünk papirt, tintát és irónádat. Előhozták ezeket s ők leülve a következőket irták fel.