Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Kováts J. István dr.-tól: A buddhizmus és a keresztyénség
272 Dr. Kováts J. István. A negyedik hasonlóság az lenne, hogy mind a kis Gotamában, mind a gyermek Jézusban egy szent életű öreg már előre fölismeri a későbbi nagy dolgokra hívatottat. Buddha születése — mint élete fantasztikus leírásaiban olvassuk — a dévákat nagy örömre hangolja. A dévák közül egy Asita nevű bölcs lejön az égből, hogy megtudja az öröm okát. Ölébe veszi a kis gyermeket és ezt mondja: „Nincs ehhez hasonló, ez a legjobb ember." Majd jóslatszerűleg azt mondja róla: „A világosság magaslatára látom emelkedni ezt a gyermeket ..." De azt is megjósolja, hogy ő ezt már nem fogja megérni. 1) Ehhez valóban nagyon hasonlít az Evangéliumban az ősz Simeon története: „...a Szentlélek indításából méné a templomba. És mikor a kis gyermek Jézust bevinnék az δ szülői, akkor ő vevé őtet ölébe és áldá az Istent és mondá: „Mostan bocsátod el a te szolgádat -Uram békességgel a te beszéded szerint: mert látták az én szemeim a te üdvözítődet . . ." 2) A keret azonban egészen mát*: Jézust a templomban mutatják be, Asita pedig odahaza keresi föl a kis Gotamá-t. Ezenkívül az Asitáról szóló elbeszélés Buddha születésének olyan hihetetlenül kiszínezett elbeszélése keretébe van illesztve, 3), a mely ennek a részletnek a hitelességét is lerontja. Mindezeknél gyöngébb lábon áll az ötödik érv: a fügefa alatt való ülés. Ugyanis míg Buddha önmaga ül a fügefa árnyékában, addig Ján. 1:49. szerint 4) nem Jézus, hanem Natánael ül a fügefa alatt. Még ha nem így lenne is, valóban nevetséges dolog abból, hogy valaki a forró Keleten egy fügefa árnyékában ül, azt következtetni, hogy a buddhizmus nyomai észlelhetők az evangéliumokon. íme Seydel a legszorgosabb kutatás után is csak ezt az öt „döntő" érvet tudta találni merész állításainak igazolására. A többiek is csak ilyenfajta „döntő" érveket tudnak fölsorolni. Látjuk tehát, milyen ingatag talajon járnak, a kik a buddhizmus és a keresztyénség rokon voltát hirdetik. Ennél sokkal szilárdabb alapra kell lépnünk: a két vallásrendszer hit- és erkölcstani elveit kell összehasonlítanunk. Ε végből vessük össze a két vallás tanítását Istenről ós a teremtésről, a lélekről, a bűnről és a váltságról, végül a túlvilági életről. Ha a szuperioritás kérdése szempontjából hasonlítanók össze a két vallásrendszert, úgy mind a kettőtől független *) L. bővebben E. Hardy. Der Buddhismus nach älteren Páli-Werken (1890.) 27. 1. ») Luk. 2 :27 — 30. s) Falke : Buddha, Mohammed, Christus I. 45. 1. *)„... minekelőtte Filep tégedet hívna, mikor a figefa alatt volnál, látlak vala tégedet."
