Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?

Élt-e Jézus? 265 meg kell a hatáfokat vonni. Lehet, hogy már Jézus tanítványai öntötték idegenből kölcsönzött formába a gondolataikat. Ez azonban épen nem bizonyít Jézus nem létezése mellett. Az evangéliumok és a keresztyénség későbbi állapotainak összehasonlítása — sajnos — sok bizonyságát szolgáltatja annak a feltevésnek, hogy a keresztyénség nem egyenes irányban fejlődött. A fejlődés nem volt mindig méltó a kezdet nagyszerűségéhez! De azért más vallásokéhoz hasonló gondolatokhoz az egyház nem csupán kölcsönzés útján juthatott, hanem — maga is produkálhatta azokat. A források Jézus képének a vonásait szolgáltatják. A szilieket a tanítványok és hivek szeretete, a hátteret pedig a vallástörténet adja. Ennyi a minimum, amennyit a józan s a tényeket, forrásokat respektáló tudomány is megállapíthat. A tudomány azután ide akár pontot is tehet. Jézus vallásos jelentősége, „a mi tetszik néktek ama Krisztus felől?" kérdésre adandó felelet nem az „objektiv tudomány", hanem a hit és meggyőződés dolga. A tudomány csak a történeti tények fundamentumát bocsátja a hit rendelkezésére. Ezen azután a hit égig érő tornyot emelhet.

2) Az igazi ellentétek nem a történeti tények megismerésének, hanem azok értékelésének a terén keresendők. Hogy Jézus élt-e? —ez a kérdés eldöntöttnek tekinthető. A Drewsféle támadások Jézus történetiségét, „az alapot, mely egyszer vettetett," meg nem dönthetik. Hogy azonban a harc mégsem akar elülni s hogy ilyen kalandos theoriák felmerülhetnek, annak az okát abban kereshetjük, hogy sokan nem a történeti igazságot keresik s abban nem találnak megnyugvást, hanem saját theoriáik képére szeretnők a valóságot elváltoztatni. Drewsnek is ilyen ,,vallásos" célja volt a Christusmythével. Az egész theoria annak a gondolatnak a szolgálatában áll, hogy Krisztus nem egyéni individuum, hanem a „tömeglélek" által teremtett mythikus alak, aki azt az eszmét l) A vallástörténeti anyag össze van gyűjtve: Bruckner Μ.: Der sterbende und auferstehende Gottheiland in den orientalischen Religionen und ihr Verhältniss zum Christentum, Petersent E.: Die wunderbare Geburt des Heilandes és Jacoby Α.: Die antiken Mysterienreligionen und das Christentum c. füzetekben. A vallásos lélek azonos megnyilatkozásait 1: Nilsson, Μ. P. Primitive Religion c. könyvében. Az idegen vallások beszivárgásának a processzusát legjobban lehet tanulmányozni Joh. Weissnál (Christus. Die Anfänge des Dogmas.) 3) Jülicher i. m. 14. 1. „Der Fromme darf nicht von der Wissenschaft verlangen, dass sie, was ihres Amtes nicht ist . . seine Glaubensurteile über Jesus ihm versiegle; aber er darf hoffen, dass sie ihm ein Feld von Geschichtstatsachen mit deren durchschnitlichen Sicherheit abstecke, ein Feld auf dem er unbehindert die Türme des Glaubens errichten kann, hoch hinauf bis in den Himmel."