Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?

Élt-e Jézus ? 251 Csak Jézus beszédei szolgáltathatnák történetiségének a bizonyságát. Azonban ezeket se jegyezték le rögtön. Az evangéliumokban nem is aramul, hanem görögül vannak meg. Az „aram beszódforrás-"t is a hagyomány találta ki. Egy Jézus szájába adott mondásról se biztos, hogy Jézus mondta volna. (148. 1.) Ezek a beszédek nem csupán Jézustól származhatnak, hiszen az evangéliumokban alapjában semmi olyas nincs, ami a korbeli zsidó erkölcsöt felülmúlná, a stoikusok és a többi hellén ókori bölcsek tanításait nem is említve. (149. 1.) „ Jézus élete, ahogy azt a synoptikusok megírják, nem más mint a Jézus nevű isten kultuszának ápolására alakúit egyház metaphysikai képzeteinek, vallásos reményeinek s külső és belső élményeinek történeti formában való összefoglalása. Mondásai, beszédei, példázatai pedig csak a gyülekezet valláserkölcsi nézeteit, hangulatát, levertségét és győzelmi reményeit, gyűlöletét és szeretetét tükrözik vissza; az evangéliumok eltérései s ellentmondásai a Messiáseszme kül. gyülekezetekben és időben elért fejlődései fokával magyarázhatók". (152. 1.) Jézus tehát nem emberből lett isten, hanem emberi vonásokkal felruházott isten, — mint a legtöbb mondahős: Herakles, Achilles, Theseus, Perseus, Siegfried. — Apotheozis csak az emberi kultura őskorában, vagy pedig az erkölcsi ós társadalmi züllésnek azon a fokán lehetséges, amikor az állati szolgalelkűség vagy a becstelen hízelgés nem riadnak vissza attól sem, hogy egy kiváló embert istenné svindlizzenek. A bibliában is emberré lett Istenekre akadunk a patriarchák, Josua, Simon, Eszter, Mardachai, Haman és Mózes stb. személyében. Ha Mózes és törvényadása teljesen a legenda rovására irható, mért ne volna ez lehetséges Jézusnál is?! A keresztyénség a gnoszticizmus egy hajtása. Hogy mégis diadalra jutott s nem merült el a többi gnosztikus rendszerekkel a feledésbe, azt annak köszönheti, hogy az általa birt eszmét történetté formálta át, hogy Jézus igaz embervoltának, történetiségének az alapjára helyezkedett. Tehát a „történeti Jézus" kezdettől fogva nem tény, hanem dogma. (163 .1.) Ez látszik János evangéliumában, mely a gnosztikusok és a synoptikusok között közvetít s philói eszmék segítségével bizonyítja, hogy a Logos „testté lőn": a názáreti Jézus személyében élt, meghalt és megdicsőült. A keresztyénség győzelmének kivívásában ezé az evangéliumé az oroszlánrész. Az ő Jézusának a fensége homályosította el Mithrát Attist és a többi isteneket.

1) ') A Christusmythének a Péter legendáról szóló függeléke már nem tartozik ide. Drews Pétert is a legnagyobb mértékben mythikus alaknak tartja. Az utolsó mythikus akkord, amelyet megpendít, a köv. „mythikus egyenlet": Petrus = Proteus = Atlas= Janus = Mithra = Christus.