Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kecskeméthy István dr.-tól: Ámos próféta könyve

Arnos próféta könyve. 247 tologusok és apocalypticusok kedvenc kifejezése, kétségtelenül a jövő időre mutat, még pedig az utolsó időkre. Igy értették ezt a rabbik is (Raschi stb.), akik a hallgatást az utolsó ítélet vészes idején az Isten ítéletében zúgolódás nélkül való csendes megnyugvására magyarázták. Ez természetesen rossz magyarázat, de annyi jó van benne, hogy e mondat az utolsó idők megpróbáltatásait tartja szem előtt: akkor az okos hallgatni fog. Olyan ember írta ezt ide, aki az előző verseket is, amelyekben Ámós a jelen való gonosz időket festi, már a jövőre vonatko.ztatja, ós bennök az utolsó idők gonosz voltának megjövendölósét látja. Ez pedig már késői korra vall. Ámós kortársának ajkára kevéssé is illenék. „E megjegyzés inkább egy olyan későbbi olvasó ajkára illik, aki olyan időket élt meg, amelyekben a szakadárok voltak a szóvivők, és a kegyeseknek hallgatniok kellett." „Gondoljunk Malakia vagy Tritojesajah idejére, vagy a szír üldözésekre. Marti." 14-15 1. a 6 után. Negyedik strófa: 16. a. v. Ezért igy szól az Úr, Jahveh, f? ·? a 12. v. "-jével correspondeál; 'P? az után teendő, mint rendesen. A seregek Istene: 1. a 3, 13. vhez. A név ünnepélyessége a fenyegetés nagyságának és komolyságának felel meg. Az ítéletet magát nem közli, csak annak fájdalmas eredményét: Minden téren jajszó "Ί99 gyász, lamentáció, S minden utcán (mondják, mint valaki ide nagyobb világosság okáért beszúrta, nem sajnálván a jó ritmust elrontani) oh, oh! Vi, a héberben rendesen vi

n = oh, jaj! Valami nagy csapás éri Izráelt, már akár vereség, akár pestis, akár mindkettő, ós annak következménye lesz ez a nagy nemzeti gyász, amikor a város minden tere ós utcája lamentációval és jajgatással lesz tele. Ötödik strófa: 16 b. és 17 v. 16 b. És földmívest gyászra hívnak, És jajszóra siratókat; ^T

1 «=» sírás tudói, közfelfogás szerint hivatásos siratókat jelent, akik máskülönben asszonyok szoktak lenni, WJJ1P? Jer 9, 16 (17). A héber szöveg szószerint azt tenné, hogy hívnak — jajszót siratókhoz; de mivel így nincs értelme, az praepositiót a a TJI" elől a i?ao ejé szokás tenni. ι???"

1'?] V" T?

1, ós így nyerjük azt a szöveget, ami fordításunkban is előttünk van. Nagyon megszívlelendőnek látszik itt Duhm okoskodása, aki "'EDD-et itt gyanúsnak találván, mivel már egyszer előfordult és a 17-ben újra előjő, megváltoztatja. Azt mondja, hogy amiképen az ^S'^-nek megfelel az T

1? Tjl

1'

1'?, úgy a helyén meg olyan szónak kellett lenni, amely megfelel az "^-nak. És ő ilyen megfelelő szónak "ipJJ-et választotta. Ezeket aztán nem tárgyul, hanem alanyul veszi a 1i

n,p

T] ige mellé, amelyet többesben hagyhatónak, vagy egyesbe teendőnek