Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kecskeméthy István dr.-tól: Ámos próféta könyve

244 Dr. Kecskeméthy István. mutató lehetne e munkában, ha a gondolat olyan sokfelé magyarázható nem volna, és a versmérték teljesen megbízható volna. Igy is sikerült azonban már sokban egyértelemre jutni a tudósoknak; de sokban még bizonytalanság van. Az 5, 1—3at Staerk, Marti, Duhm külön, önálló dalnak veszi; a 13 betoldásnak van elismerve; a 12őt Staerk az 5, 7—12-vel fogja össze, Marti 5, 7—13. 16. 17-be kebelezi be; Duhm 12. 16. 17-et fogja össze 3 strófába; Löhr, mint fentebb láttuk, a 12 után szintén a 16. 17et következteti; Baumann pedig helyes érzékkel, 2. 3. 16. 17-et összefogja, kár, hogy a 12őt kihagyja közülök. Mi 1. 3. 12. (13) 16. 17 verseket a gondolat és a versmérték egységének alapján egy egységes poémának vesszük, mely egy 5x4 soros strófából álló gyászdal. A strófák itt úgy vannak szerkesztve, hogy az első sor 3 ütemes, a többi három pedig 2 ütemes, amit úgy is lehet mondani, hogy egy 5 ütemes, meg egy 4 ütemes distichon van egy strófába összefogva. Tartalma az, hogy Izráel népe tizedére esik le (2—3. v.), mert bűnei miatt (12. v.) Jahveh halált szórva keresztül megy rajta (16. 17. v.). A felirat, 1. v. próza. Halljátok meg ezt a szót, melyet én rátok emelek, Izráel háza. Gyászdal. egy költői műfajnak a neve, körülbelül = gyászdal, vagy, mint a régiek mondták, siralom (pl. Jerómiás siralmai). Duhm törli e szót. Szerinte valaki olyan szúrta ide be, aki azt hitte, hogy Izráel meghalt a 2. vben, pedig csak súlyosan megsebesült. Ha 16. 17. is idetartozott eredetileg, akkor helyén való ez a cím. De amúgy sem forog fenn valami különös ok ellene, hiszen a 3. v. a nép megtizedeléséről szól. Hanem, úgy látszik, a szó nem jó helyre került; miatta a LXX, V Izráel házát az utána következő szavakhoz is fogja: ha helyet cseréltetünk velők, és a gyászdal kerül hátra, jobb lesz a szöveg. Nincs ok annak feltevésére, hogy az egész felirat a gyűjtőktől ered. Első strófa: 2. v. Elesett, nem kel fel többé, — igaza van Kámorinak, aki így fordítja ezt: „elesett felkelhetetlenül", u. i. az első igéhez asyndetice oda csatolt második az elsőnek határozója, Izráel hajádona\ t. i. az Izráelt megszemélyesítő hajadon, tehát: Izráel a hajadon. Később nagyon szokásos megszemélyesítés lett ez; úgy látszik Ámós kezdte. Nowack szerint azért nevezi így a próféta Izráelt, hogy kiemelje az annak jelen helyzete és jövendő sorsa közt levő contrastot. Ismeretes, úgymond tovább, az a szokás, hogy valamely város vagy ország lakosságát megszemélyesítik; ha azt akarják kiemelni, hogy a város legyőzetlen, bevétetlen volt, akkor hajadonnak jelképezik. Azonban az írói képeknek ilyen apró taglalásába nem mindig tanácsos bele menni. Ilyen értelemben bizony már Ámós sem nevezhette