Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kecskeméthy István dr.-tól: Ámos próféta könyve

Ámos próféta könyve. 243 sainak, dicsőségének a várományosa. Ezzel száll itt szembe a próféta. Mikor kimondja az első verspárt, a hallgatók várják a szerintük természetes kellemes folytatást, ós ahelyett hallaniok kell a kellemetlen, kemény igazságot, hogy őket Jahveh szigorúbban ítéli meg. Izráel kiváltsága nem lazább erkölcsökre és puhább életre feljogosító szabadalom, hanem épen szigorú erkölcsökre, kemény, küzdelmes életre szólító elhívatás. Épen azért, mert velők ily kiváltságos viszonyban van Jahveh, ő rajtuk minden bűnt megkeres, semmit el nem néz nekik, mert az ő magas hivatásukkal minden kis szeplő tűrhetetlen ellentétben van. Új kijelentés volt ez Izráelben, melyet kora nem is tudott felfogni, de amely azért a vallásnak Jézus felé való fejlődésében döntővé lett és megmaradt abban minden küzdelmek és változások között leghatalmasabb hatóerőnek; és mind máig is az élet mély sötétségeiben legnemesebb világosságnak. 6. Gyászdal Izráel felett. 5, 1 — 3a/?b«. 12. 13. 16. 17. Keil, Orelli stb. az egész 5 és 6 fejezetet egy próféciának veszi, és az egyes különálló darabokat exegetikai művészettel köti össze, Löhr pedig a darabok áthelyezésével mutat ki összefüggést ős haladást. Beosztása ez: 5, 1 felirat, aztán jő tizenhárom szakasz, ú. m. 15, 2; 115, 3; III 5, 4- 6a. 7. 10; IV 5, 11. 12; V 5, 16. 17; VI 5, 18. 20. VII 5. 21-24; VIII 5. 25. 27. IX 6, 1; X 6. 3. 4. 6a. 5; XI 6, 6b. 7, 8. 11; XII 6, 12 ; XIII 6, 13. 14. Bautnann pedig a fentebb említett s az előző próféciához elvett versek után fenmaradó részt így rendezi: Felirat 5, 1; A. 5, 2. 3. 16. 17b. B. 5, 18—20; 6, 1 . . . 3—7. 13. 12a. 8. C. 6, 14, 11. 12b. 9. 10. Nowack két nagy gruppba osztja az egészet, ú. m. 5, 1—17; és 5, 18—6, 14; ez utóbbit a jajok után fogja egybe, és a 6, 3ba a maga részéről is betesz móg egy jajt. Staerk, Marti, Duhm már nem vesződnek az össze nem való részek egybemagyarázásával; hanem inkább az egyes poémák önállóságának kidomborításával. És ez háládatosabb munka is, mint az előbbi, Azonban, mivel az e fejezetekbe bekebelezett kis műdarabokat évezredeken át úgy magyarázták, sőt úgy kezelték, mint egy vagy két egységes beszédnek szervesen összefüggő alkatelemeit, ennélfogva természetes, hogy ma már nem épen könnyű munka őket szétválogatni. Ehez járul még az 5 fejezetben, kivált a 4—17 versekben az a körülmény is, hogy a szöveg, valami véletlen, vagy valami félreértés következtében nagyon összezavarodott ; nemcsak egyes strófák kerültek eredeti helyükből idegen környezetbe, hanem egyes sorok, sőt szavak is. A gondolategysóg és a versalak ugyan teljesen biztos ut16*