Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

234 Raffay Sándor. ütött ki rajtam a fejemtől kezdve a lábamig. Aztán mirrha illat ütődött az orromba s aki megtörölte az orromat, meg is csókolt és igy szólt: „Ne félj, József, nyisd fel a szemeidet és lásd, ki beszél veled". Feltekintve Jézust láttam s megrendülve azt hittem, hogy látomány és én elmondtam a parancsolatokat és δ velem együtt mondta. S tudjátok, hogy a látomás, ha valakivel találkozik és hallja a parancsolatokat, elmenekül, ezért, amikor láttam, hogy velem együtt mondja azokat, igy szóltam hozzá: „Mester, Illés!" Ο pedig feleié: „Nem Illés vagyok!" „Hát ki vagy Uram?" kérdém. „Én vagyok, Jézus! feleié, akinek te a testét Pilátustól elkérted, tiszta gyolcsba takartad s szemfedőt tettél az arcára s a te új sírboltodban helyeztél el, aztán nagy követ hengerítettél az üreg szájára." Akkor igy szóltam a velem beszélőhöz: „Mutasd meg nekem azt a helyet, ahova elhelyeztelek!" És δ elvitt és megmutatta a helyet, ahova őt elhelyeztem ős a takaró meg a szemfedő rajta volt és megismertem, hogy ő Jézus. Megfogta a kezemet és bezárt ajtók mellett az én lakásom közepére állított engemet, az ágyamhoz vezetett és szólt: „Békesség neked!" Megcsókolt és mondá: „Negyven napig ne jöjj ki a házadból, mert én ime az én atyámfiaihoz Galileába megyek." 16. fejezet. Mikor a zsinagógafők, papok és léviták Józseftői e beszédet hallották, egészen holtra váltak, a földre rogytak és a kilencedik óráig böjtöltek. Nikodémus pedig Annást és Kajafást Józseffel együtt magához hiván mondá a papoknak és a lévitáknak: — Keljetek fel s álljatok a lábaitokra, egyetek kenyeret, erősítsétek meg a lelketeket, mert holnap az Úr szombatja lesz. Akkor felkeltek ős Istent magasztalták, ettek és ittak, azután kiki hazament. Szombaton aztán egymásra vágyakozván összeültek a mi tanítómestereink, valamint a papok és a léviták ós mondák: — Micsoda haragja ez az Istennek, ami reánk szállott, hiszen apját, anyját ismerjük!