Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

Nikodemus evangélioma. 229 — Hány óra volt akkor? kérdezték a zsidók. — Éjfél, felelték az őrök. — Miért nem ragadtátok meg az asszonyokat? kérdezték a zsidók. — A félelemtől olyanok voltunk, mint a halottak, felelték az őrök, s nem is hittük, hogy valaha meglátjuk még a nap világát, hogyan tudtuk volna hát őket megragadni! -Él az Isten, mondák a zsidók, hogy nem hiszünk nektek ! Akkor az őrök igy feleltek a zsidóknak: — Olyan sok jelet láttatok már ez emberre vonatkozólag és mégsem hittetek, hogyan hinnétek hát nekünk!? Hanem azért bölcsen esküdtetek, hogy: „él az Úr," mert csakugyan él. Hallottuk, folytatták az őrök, hogy azt, aki a Jézus testét elkérte, bezártátok, lepecsételtétek az ajtót, de amikor felnyitottátok, nem találtátok őt. Adjátok át nekünk azt a Józsefet s mi is átadjuk Jézust. — József a maga szülőhelyére ment, felelték a zsidók. — Jézus is feltámadt, mondák az őrök a zsidóknak, amint azt az angyaltól hallottuk és Galileában van. Mikor ezeket a zsidók hallották, nagyon megijedtek és mondák: — Ne legyen többé szó ezekről a dolgokról nehogy mindenki Jézus felé hajoljon. Akkor a zsidók tanácskozni kezdtek és vévén azokat a bizonyos ezüstpénzeket, a katonáknak adták, mondván: — Mondjátok azt, hogy a mig mi aludtunk, eljöttek a tanítványai éjjel és ellopták őt. Ha pedig ezt a helytartó meghallja, majd tele beszéljük a fejét, titeket pedig kimentünk. Azok elvéve a pénzt, ugy beszéltek, amint őket kitanították. 14. fejezet. Egy Fimóes nevű pap, Adas nevű tanitó és Angaios nevű lévita pedig Galileából Jeruzsálembe ment és ott a zsinagógafőknek, papoknak és lévitáknak elbeszélte, hogy látták Jézust az ő tanítványaival, amint a Mamilh nevű hegyen letelepedett és igy szólt a tanítványainak: — Menjetek el mind az egész világra ós prédikáljátok az egész teremtettségnek: Aki hisz és megkeresztelkedik,