Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

224 Raffay Sándor. Akkor azoknak, akik azt mondták, hogy neki a gonosz lelkek alája vannak vetve, azt mondotta Pilátus: — Miért nem engednek hát neki a ti tanítóitok is? — Nem tudjuk, felelték azok. Mások meg azt beszélték el, hogy a halott Lázárt keltette életre negyednapra a sírból. Erre a helytartó beült a székébe ós igy szólt a zsidók sokaságához: — Miért akarjátok kiontani az ártatlan vért? 9. fejezet. Akkor összehívta Nikodómust és azt a tizenkét embert, akik azt állították, hogy Jézus nem paráznaságból származott, és azt mondá nekik: — Mit cselekedjem, hiszen lázadás tör ki a nép között? — Mi nem tudjuk, felelék azok. Ok a felelősek! Akkor Pilátus újra összehívta a zsidók egész sokaságát és mondá: — Tudjátok, hogy mi a kovásztalanok ünnepén egy foglyot szoktunk nektek szabadon bocsátani. Van nekem egy címeres foglyom a börtönben, egy gyilkos, akinek a neve Barabbás, meg az itt előttetek álló Jézus, akiben én semmiféle vétket nem találok, melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek? Azok pedig kiáltozták: „Barabbást!" — Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak!? — Feszíttessék meg! kiabálták a zsidók. Sőt némelyek még ezt is mondották a zsidók közül: „Nem vagy híve a császárnak, ha ezt elbocsájtod, mert ez Isten fiának és királynak mondotta magát! Avagy te ezt kívánod királynak és nem a császárt?" Akkor Pilátus felindulva mondá a zsidóknak: — Mindig zavargó nép voltatok s ellenkeztetek a jóitevőitekkel . — Miféle jóltevőkkel ? kérdezték a zsidók. — Amint hallom, mondá Pilátus, a ti istenetek nehéz szolgaságból vezetett ki titeket Egyiptom földjéről s a tengeren úgy, mint a szárazföldön megszabadított benneteket, a pusztában pedig mannával táplált és fürjeket küldött tinektek, a sziklából vízzel itatott és törvényt is adott nektek. S mind-