Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

222 Raffay Sándor. — Miért ölettessék meg? kérdezé Pilátus. — Azért, mert Isten fiának és királynak mondotta magát, válaszoltak a zsidók. 5. fejezet. Egy Nikodemus nevű zsidó pedig oda állt Pilátus elé és mondá: — Kegyelmes uram, kérlek engedd meg, hogy .pár szót szóljak. — Beszélj, mondá Pilátus. — Én, úgymond Nikodémus, azt mondtam a zsinagógában a véneknek, papoknak, lévitáknak és a zsidók egész sokaságának: Mit akartok ezzel az emberrel ? Ez az ember sok csodát és jelet tesz, amit senki se tett, nem is tesz. Engedjétek el őt és ne illessétek őt gonosszal. Mert ha Istentől valók a csodák, amelyeket tesz, akkor megmaradnak, ha pedig emberektől, akkor tönkre mennek. Mert Mózes is Istentől küldetve sok csodát tett Egyiptomban, amelyeknek cselekvésére Isten utasította őt Egyiptom királya, a Fáraó előtt. Voltak ott Fáraóval kuruzsló emberek, Jannés és Jambrés, akik maguk is tettek annyi csodát, mint Mózes tett, s ezt a Jannést és Jambrést az egyiptomiak isteneknek tartották. De miután azok a csodák, a melyeket tettek, nem voltak Istentől, elvesztek csakúgy, mint ők maguk, meg a bennük hivők is. Ti most támadjátok ezt az embert, pedig nem méltó a halálra. — Te tanítványa lettél, mondák a zsidók Nikodémusnak, azért emelsz szót mellette. — Hát a helytartó is tanítványa lett? kérdé tőlük Nikodémus. Nem emelt-e ő is szót mellette? Nem a császár állitotta-e őt erre a méltóságra! A zsidók pedig dühöngöttek és fogaikat csikorgatták Nikodómusra. Ekkor Pilátus igy szólt hozzájuk: — Mit csikorgatjátok a fogaitokat azért, mert tőle az igazságot hallottátok ? — Majd elveszed te az ő igazságát és megosztod a sorsát, mondák a zsidók Nikodémusnak. — Bizony, bizony vegyem el, amint ti mondjátok! feleié Nikodémus.