Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

Nikodemus evangélioma. 221 — Az ő vére rajtunk és a mi gyermekeinken ! felelték a zsidók. Akkor Pilátus magához hivatta a véneket, a papokat és a lévitákat s titkon azt mondta nekik: — Ne csináljatok ilyent, hiszen semmiféle halálra méltó nincs azokban, amikkel őt megvádoltátok ! Mert a ti vádatok csak a gyógyítás és a szombatsértós körül forog. A vének, papok ós a léviták igy feleltek: — Ha valaki a császárt káromolja, méltó-e a halálra, vagy nem ? — Az halálra méltó, feleié Pilátus. — Nos hát, mondák a zsidók Pilátusnak, ha valaki a császárt káromolja, halálra méltó, ez meg az Istent káromoltál Akkor Pilátus megparancsolta, hogy a zsidók menjenek ki a prétoriumból s Jézust magához hiván mondá: — Mit tegyek veled ? — Amint hatalmad tartja, feleié Jézus. — Hogy érted ezt? kérdé Pilátus. — Mózes ős a próféták, mondá Jézus, előre meghirdették az ón halálomat és feltámadásomat. Mikor ezt a zsidók megtudták és meghallották, azt mondták Pilátusnak: — Mit hallgatod tovább is ezt a káromlást? — Ha ez a beszéd, úgymond Pilátus, istenkáromlás, akkor ezért a káromlásért fogjátok őt meg ti és vezessétek a ti gyűlésetek elő és törvényetek szerint Ítéljétek el. — A mi törvényünk, mondák a zsidók, azt tartja: „Ha egy ember más ellen vétkezik, méltó negyven csapásra egy hiján, ha pedig Istent káromolja, köveztessék meg." — Vegyétek hát, mondá Pilátus, és ahogyan akarjátok, ugy büntessétek meg. — Mi azt akarjuk, hogy megfeszíttessék, mondták a zsidók Pilátusnak. — Nem szolgált rá a megfeszítésre, feleié Pilátus. Mikor a helytartó végig nézett a zsidóknak ott álló tömegén, látta, hogy közülök sokan sírnak, azért igy szólt: — Nem az egész tömeg akarja őt megöletni. — De az egész sokaság azért jött, hogy megölettessék válaszoltak a zsidók vénei.