Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma
A mi Urunk Jézus Krisztusról Pontius Pilátus alatt készült emlékirat. 1) Előszó. Én Ananiás, törvénytudó, aki előbb védőügyvéd voltam, az isteni iratokból megismertem a mi Urunk Jézus Krisztust s hittel közelitvén feléje, a szent keresztségre is móltóvá lettem. Kutatván a mi Urunk Jézus Krisztusra vonatkozó eseményekről azon időben készített feljegyzéseket, amelyeket a zsidók Pontius Pilátus idejében készítettek s a melyeket héber nyelven meg is találtam: Isten segedelmével a Jézus Krisztus nevét imádók számára Flavius Theodosius császár uralkodásának 17-ik, Flavius Valentinianus hatodik, kikiáltatásának pedig kilencedik évében görög nyelvre fordítottam. Mindnyájan, akik ezt olvassátok, vagy más nyelvre fordítjátok, emlékezzetek meg rólam és könyörögjetek értem, hogy kegyes legyen én hozzám az Isten és irgalmazzon bűneimnek, amelyeket vele szemben elkövettem. *) Ez az irat Gesta Pilati címen latin nyelven is megvan Tischendorf Evangelia apocrypha gyűjteményében. A két szöveg közül az előszó szerint egyik sem eredeti, de Tischendorf azt hiszi, hogy a görög szöveg közelebb áll az elveszett eredeti héber szöveghez, miért is én ezt vettem a fordítás alapjául. A latin és görög szöveg között fontosabb eltéréseit nincsenek, de meg kell jegyeznem, hogy a görög szöveg csaknem mindenütt bővebb, mint a latin. A művet Nikodémus evangéliomának is nevezik. A görög szöveg is kétféle: A. és B. Ez a fordítás az A. szövegből készült. Az időmeghatározásokban a latin szöveg a következő eltéréseket mutatja. Valentinianus 5., Tiberius császár 19. évében történtek megirt események. Tiberius római császár uralkodásának 15-ik évében és Heródes galileai király uralkodásának kezdetétől számított 19-ik évében, április elseje előtti nyolcadik napon, vagyis március 25-én, Rufus és Rubillionus konzulsága alatt, a 202-ik Olympias negyedik évében, amikor a zsidók főpapja Kajafás József volt. Ezeket a dolgokat az Űr megfeszittetése és szenvedése után Nikodemus beszélte el a főpapoknak és a többi zsidóknak s ő maga is foglalta írásba héber nyelven.
