Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

Az Üdvözit

S gyermekségének arab evangélioma. 133 pedig azon az éjszakán nagy örömmel vigadtak s azt hitték, hogy az Isten és az δ angyalai szálltak le hozzájuk. 16. fejezet. Nagy tiszteletben részesülve és vigan élve három napon át maradtak ott. Azután útravalóval ellátva, elmentek azoktól és egy másik városba érkeztek, a melyben, miután az nagyon népes volt, csak éjjelezni akartak. Volt azonban abban a városban egy tisztes asszony, a kit, mikor egyszer a folyóba fürödni ment, a gonosz sátán kígyó formájában megszállt és a hasa körül tekergődzött és valahányszor az éjszaka bekövetkezett, zsarnokilag meggyötört. Mikor ez az asszony Mária asszonyt és a csecsemő Úr Krisztust az δ ölében megpillantotta, azzal a kívánsággal fordult Mária asszonyhoz : „Oh úrnőm, add ide nekem ezt a gyermeket, hogy őt "hordozzam és őt megcsókoljam." Oda adta tehát annak az asszonynak s amikor az utána nyúlt, elhagyta őt az a sátán ős futva távozott tőle s nem látta őt többé e naptól fogva az asszony. Ezért is minden jelenlevő dicsőítette a felséges Istent. Az asszony pedig nagy készséggel megajándékozta őket. 17. fejezet. Másnap az az asszony illatos vizet készített, hogy az úr Jézust megfürössze. A minek megtörténte után azt a vizet amellyel a fürdést végezte, megtartotta és egy részét egy ott lakó leányra, akinek a teste fehér bélpoklos volt, ráöntötte és öt azzal megmosta. Alig történt ez meg, a leány tüstént megtisztult a poklosságtól. Akkor azt mondták a városbeliek : — Semmi kétség, hogy József és Mária és ez a gyermek nem emberek, hanem istenek. Mikor onnét el akartak menni, a leány, aki a poklosságból meggyógyult, hozzájuk ment és kérte őket, hogy őt útitársul vegyék magukhoz. Mikor ezt megengedték a leány velük ment. 18. fejezet. Azután egy olyan városba érkeztek, amelyben egy hírneves fejedelemnek a vára és a mellett egy vendégfogadója