Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

Az Üdvözit

S gyermekségének arab evangélioma. 131 meggyógyult és Istent dicsőitette, annak az Úrnak pedig, aki őt meggyógyította, hálát adott. Mikor az apja a fiát meggyógyulva látta, azt kérdezte tőle: — Fiam, mi lelt téged, mitől gyógyultál meg? Feleié a fiú: — Mikor engem a démonok a földre tepertek, a szállóba mentem s ott egy felséges asszonyt találtam a gyermekével. Ennek az anyja a tisztára mosott pólyáit fára aggatta, ezek egyikét fogtam, a fejemre tettem s elhagytak engem a démonok és elfutottak. Az atya ezen nagyon megörülve mondá: — Fiam, lehetséges, hogy ez a gyermek az élő Isten fia, aki a mennyet és a földet teremtette, mert amikor hozzánk jött, összetört a bálvány és az összes istenek összeestek és az ő nagyságának erejétől tökrementek. 12. fejezet. Itt telt be ez a prófécia: „Egyiptomból hivtam ki az én fiamat." József pedig és Mária mikor meghallották, hogy az a bálvány elpusztult és tönkre ment, megijedtek és féltek. Akkor azt mondták: Mikor lzráel földjén tartózkodtunk, Heródes megakarta öletni Jézust és e miatt aztán megölette Betlehem és vidékének összes csecsemőit, de nem lehetetlen, hogy az egyiptomiak, ha meghallják, hogy ez a bálvány összeomlott, bennünket tűzzel égetnek meg. 13. fejezet. Mikor onnét kimentek, egy olyan helyre értek, a hol rablók tartózkodtak, akik podgyászaikból és ruháikból igen sok embert kifosztottak és megkötöztek. A latrok nagy zajt hallottak, mint amilyennel egy király szokott nagy sereggel, lovassággal és dobosokkal a városából kivonulni. Ez a dolog annyira megzavarta a rablókat, hogy amit csak raboltak, mindent hátrahagyva elfutottak. A foglyok pedig föltápászkodtak, egymásnak a kötelékeit megoldozták ős fölszedvén a podgyászaikat, elmentek. Mikor pedig Józsefet és Máriát megérkezni látták, azt mondták: — Hol van az a király, a kinek a megérkezése nagyszerű 9*